Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Dancsó Andrea: Pokolbejárat és pokolkijárat (Maurits Ferenc: Berlini versek)
111 Dancsó Andrea Pokolbejárat és pokolkijárat Maurits Ferenc 2020-ban, a Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent legújabb verseskötete, a Berlini versek kitűnő apropó arra, hogy az újvidéki születésű képzőművész, költő munkásságára és annak jelentőségére irányítsuk a figyelmet. Maurits nem csupán verseket ír és fest, hanem 1970 és 1983 között az Új Symposion grafikai szerkesztője, 1983 és 2000 között pedig a Forum Könyvkiadó műszaki szerkesztője, így behatóan ért a könyvkészítés mesterségéhez is. Köteteit kézbe véve érezhető, hogy munkája során nem csak a saját, de számos más író mára már legendássá vált kiadványát kísérte végig a megjelenésig. Így joggal állíthatjuk, hogy verseskötetei önmagukban művészeti tárgyak is, amelyeken érződik a könyvek iránti elköteleződés, a szakma ismerete. Ha az életrajzban és a rá jellemző motívumvilágban kronologikusan szeretnék haladni, az első és talán a legfontosabb elem a telepi gyerekkor. A Telep – Újvidék magyarok által lakott része –, mely számos vajdasági író/művész életművében tematizálódik, Maurits opusának abszolút origója. Első kötete, a Piros Frankenstein 1970-ben jelent meg a Symposion-könyvek 21. darabjaként, mely tulajdonképp egy albumként funkcionál. A nagy formátumú, fényes papírlapok vászonként hatnak, melyeken egymást váltják a rövid, néhány soros versek és a megrázó, zaklatott képek. Második kötete a Telep címet viseli (1975), melynek verseiben az első könyvben már megalapozott, Telepet belakó alakok megmintázását dolgozza ki részletesebben. A jellemző mauritsi képi esztétika a lírai világgal párhuzamosan épül, leglényegi vonása a gyermekkori élményekből fakad, de egészen új verseiben is fel-felbukkan a telepi világ. Később, a Miniatűr galériában (1982) már a festő példaképek kerülnek előtérbe. Ezt folytatja, tema tikailag ehhez a kötethez áll a legközelebb, a Bukott angyal ablaka (2015) és a Berlini versek, melyek nevezhetők úgymond testvérköteteknek, hiszen mindkettő alcíme Fényversek utazásaimról. Ezekben Európa nagy múzeumaiban tett látogatások benyomásait foglalta költeményekbe, s bennük mintha a két toposz ötvöződne, hiszen ahogy a Berlini versekben olvashatjuk, Cranach kapcsán megidéződik ómama alakja, de a Bukott angyal ablaka első verse is így hangzik: „rené / magritte / foszforens / törlőgumija // átvilágítja / gyermekkorom // hiába / radírozom // hiába / radírozom”. Az utóbbi két kötet témája tehát immár nem a szülőváros, hanem az utazás. De mintha ennek az eltávolodásnak a középpontja mégis a Telep maradna. Losoncz Alpár szerint a gyermekkor az értelmezés perspektívájából kerül újra és újra előtérbe, az elbúcsúzás és a reflektált eltávolodás jegyében. Az utazások során kitágul a versvilág tere, bekerül a tágabb kulturális tér és történelem.
