Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Buday Bálint: A metalepszis hatásfunkciói (Tolnai Lajos A mostoha leány című balladájában)
61 a Figyelő ben, majd a Koszorú ban összesen 13 Tolnai-verset közölt, 15 amelyek közül ráadásul nyolc ballada. Ennél több verset legfeljebb a Hölgyfutár közölt tőle, de egyértelműen kijelenthetjük, hogy Arany lapjai is legfőbb fórumai közé tartoztak. Tolnai balladáival kapcsolatban a szakirodalom16 többé-kevésbé egyetért abban, hogy a szövegek színvonala meglehetősen ingadozó, számos balladája egyszerűen Arany-balladák átirata. Bármilyen kézenfekvő is Arany-epigonként közelíteni Tolnai balladáihoz, érdemes figyelembe venni a keletkezési körülményeket, hogy tisztább képet kapjunk Tolnai tehetségét és tehetségtelenségét illetően. Az epigonballadák jelentős része valószínűleg (legalábbis Tolnai bevallása alapján) akkor keletkezett, amikor Arany felkérte összes versei lemásolására. Erről tudomást szereztek iskolatársai, majd kérték, hogy mutassa meg a tanár úr szövegeit, de mivel Arany határozott kérésével, hogy verseit ne mutassa meg senkinek, nem mert szembemenni, Arany-átiratokat készített, és ezeket mutatta meg diáktársainak.17 Ezt az állítást némileg kétségessé teszi ugyan, hogy az Ágnes asszony már 1853-ban megjelent, tehát nem volt tiltott gyümölcs, hiszen bárki elolvashatta, mégis az az érzése az olvasónak, hogy Az ördög menyasszonya című Tolnai-balladának az előképe lehetett, de például Az apa (vö.: Árva fiú ) vagy Rabán lovag és A holt vitéz (vö.: Bor vitéz ) esetében, mely balladák csak 1855-ben jelentek meg, helytálló lehet ez a motiváció.18 Epigonballadák ezek tehát, de szándékoltan epigonok, talán nem is érdemes számolni velük, amikor Tolnai költészetét mérlegre tesszük, bár 1865-ös kötetébe néhány darab bekerült ezekből is. Tolnai azonban nem csak Aranytól tanul: a balladához fűződő alapélményei falusi gyerek lévén – ahogy arra Gergely rámutat – a népköltészethez kötődnek, de Garay balladáit még jóval Arannyal való megismerkedése előtt ismerte már.19 Népies balladái sokat merítenek a magyar és székely népballadákból,20 de – a korszak divatja szerint – a külföldi, főleg északi mű- és népballadákat is fordítja vagy átírja.21 Tolnai balladáinak keletkezési sorrendjét nem ismerjük, kötetében sem tart kronológiai sorrendet, legfeljebb a versek folyóiratban történt megjelenései ▼ 15 A Szépirodalmi Figyelőben megjelentek: 1861: Virág Lidi (1, 23. sz., 366.), Az öreg úr (1, 28. sz., 445−446.), Hunyadi Mátyás (1, 41. sz., 649.), Attila temetése: Hun mondák szerint (1, 47. sz., 744−745.), Nem hagylak el... (2.1, 7. sz., 109.); 1862: A kuvik (2.1, 12. sz., 185.), A régi szerető (2.1, 24. sz., 377.). A Koszorúban megjelentek: 1863: A hű feleség (1.1, 6. sz., 131.), Egy kis leánynak (1.1, 19. sz., 437.), Hogy mint szeretlek én (1.2, 7. sz., 148−149.), Halász legény (1.2, 25. sz. 580.); 1864: A csőszház (2.1, 9. sz., 197.), Késő éjjel (2.1, 18. sz., 413.), A szegény vándorló legényről (2.2, 15. sz., 340.) 16 Gergely, Tolnai Lajos pályája..., 39. 17 Tolnai, A sötét világ..., 51. 18 Elek Oszkár, „Tolnai Lajos balladái”, Irodalomtörténeti Közlemények 27, 2. sz. (1917): 166−180, 169−172. 19 Puruczki Béla, „Tolnai Lajos a mi szemünkben”, Irodalomtörténet 40, 3. sz. (1952): 365−403, 371. 20 Gergely, Tolnai Lajos pályája..., 43. 21 Ennek termékei a Ballada (angolból), az Ó német ballada, az Allen Barbara kegyetlensége, Az édes anya (Dán ballada), A kis Karin (Svéd ballada), A három lovag (Lenau után), illetve A testvérek (Tennyson balladája) című művek.
