Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Buday Bálint: A metalepszis hatásfunkciói (Tolnai Lajos A mostoha leány című balladájában)
62 adhatnak némi segítséget, bár magától értetődően ez sem tekinthető egészen megbízható támpontnak keletkezésüket illetően. Önéletrajzi regénye, az első megjelenési dátumok és a kötet nem egészen kronologikus, de valamiféle tendenciát mégis mutató sorrendje alapján valószínűsíthető, hogy első balladái Arany-művek mintájára született szövegek voltak. Ezt követően fordításokba fogott, történelmi tárgyú balladái pedig viszonylag korán, nagyobb számban 1861−1862-ben jelentek meg. A népies regiszter, melyben talán legjobb balladái fogantak, 1863−64-től vált egyre dominánsabbá. Ezt támasztja alá az is, hogy a magyar népballadától eredeztethető műballada igazán csak az 1860-as években kezdett az írásbeli nemzeti kultúra részévé válni a Kriza János által 1863-ban kiadott Vadrózsák révén. Ez már jelentős mennyiségű népballadát is tartalmazott, szemben az Erdélyi János által kiadott Magyar népdalok és mondák kal (háromszor jelent meg: 1846-ban, 1847-ben és 1848-ban), amely mindössze 17 népballadát gyűjtött össze.22 Tolnai is ezután írja legjobb népi tárgyú balladáját, bár témáit nem innen meríti elsősorban, hanem – önéletrajzi regénye szerint – gyermekkorában hallott történetek ezek, amelyeket a 80 esztendős Rémesné mesélt neki, akinél egy évig laktak, miután apját elbocsátották jegyzői hivatalából. Tőle hallotta Virág Lidi, a mostoha leány és a szegény vándorló legény történetét is.23 Ugyanakkor egyértelműnek látszik, hogy a Vadrózsák szintén forrása volt Tolnainak. A Szépdombi kocsmárosné n például erősen érződik a Molnár Anna hatása, az elcsábított feleség történetét azonban át is írja: a népballadában még meg tud menekülni, Tolnainál viszont a könnyelműség visz szafordíthatatlan vétekké válik. A továbbiakban egy olyan népies balladának az elemzésével foglalkozom, amely olyannyira eredeti módon aknázza ki az orális népköltészet imitálásának poétikai lehetőségeit, hogy egyesek szerint még Arany is ötletet meríthetett belőle: A mostoha leány című ballada ugyanis – ahogy azt már többen megfigyelték 24 – a Tengeri-hántás forrásául szolgálhatott, mind az alkalomhoz kötöttség, mind a kom pozíció és a narrációs szintek bonyolultsága tekintetében, tehát már csak emiatt is figyelmet érdemel. ▼ 22 Tarjányi Eszter, Arany János és a parodisztikus hagyomány (Budapest: Universitas, 2013), 284. 23 Tolnai, A sötét világ..., 16. 24 Gergely, Tolnai Lajos pályája..., 20. 47.
