Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
147 sokkal való kapcsolat (a másik , 39). Épp a közmondásoknak ez az általános nyelvi talaja – „megtettem én is, amit meg kellett, / pokolra mentem, gyakoroltam” – szakítja el a szövegeket a túlságosan személyestől és az átadhatatlan tapasztalatok terepétől. A dudás képe, amely megjelenik a másik című versben, ugyanazt a generációs lemondást jeleníti meg, amely az apa figurájában is ott van a kötet nagyobb ívét szemlélve, és amely ellen a versek során keresztül artikulálódó lírai én folyamatosan küzd. Ez a küzdelem ugyanakkor nem tematizálódik a korábbi generáció ellenében, csak az apával szemben jelenik meg hangsúlyosan, míg a többi esetben csak érdeklődő figyelemmel követi, helyzetüket lehetőségeik korlátozottságának ismeri el, egyedül az apával szemben jelenik meg a számonkérés, több ponton is: „sikertelenség, te, aki a családom felett uralkodsz, / hatalmad apáról fiúra száll, előtted hajtottam fejet”, majd ugyanebben a versben: „én az apám hangján hallom a szavaid” (eredettörténet, 37), ezt még az egyszeri siker ( infláció , 28) is csak aláhúzza, kiemeli, semmint feledteti. A törekvés épp ennek a közegnek a hátrahagyása, népszerűen és némileg közhelyszerűen szólva: a generációs traumák megtörése, amelynek egyetlen módja az apa hangjának lecserélése, a szavainak átformálása saját nyelvvé. Ebben az értelemben Celler Kiss második kötete egyértelműen folytatja az első, 2015-ben megjelent Anyaméh által megkezdett ívet. Míg ott a címben megjelölt mikro-univerzumot lak ják be, addig ebben a kötetben a családtól való elszakadás játszódik le, ez azonban nemcsak az önálló élet megteremtését jelenti, hanem annak a nyelvnek a megkeresését, amelyen lehetséges az előző generációk sértettsége nélkül beszélni. Amennyiben ez az összegzés úgy tünteti fel ezt a kötetet, mintha generációjának tipikus képviselőjeként az újonnan egyre erősebben jelenlévő trauma-irodalomhoz tartozna, úgy pontosítani kell: a traumafeldolgozás ebben az esetben nem öncélú, hanem tisztességesen vállalt költői feladat, amelynek többször is hangsúlyozott tétje a felnövés és a további alkotás (a lényeg alatt a por , 13 , nemzedékemmel a szőlőskertben , 45). Ehhez szükséges az apával való viszony feloldása, mely ugyanakkor nemcsak a kötet ívének jelent tökéletes zárlatot, hanem a kötet egész kompozícióját egységbe rendezi, ideértve nemcsak a sakk erőteljes jelenlétét, hanem a kiválasztott játszma is értelmet nyer. Martinović és Murey játszmája ugyanis nemcsak hogy döntetlennel zárult, mint ahogy azt a kötet be is vallja, hanem lépésismétlés miatt lett döntetlen – az utolsó lépéseket már azonban nem tartalmazza a kötet, Celler Kiss hamarabb véget vet a játszmának, feláll és elsétál, hátrahagyva partnerét. Az előtte álló pálya ugyanakkor ezen kötet alapján is érdekes, olyan, amire érdemes figyelni, reménykedve abban, hogy még egyszer sikerül „mondani valamit, ami súlyosabb mint a lelkem” (lényeg alatt a por ). (FISZ – Forum, 2021)
