Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
126 hogyan reagálnak, ha fejbecsapja őket egy kalapáccsal (és az áldozatok között ironikus módon feltűnik egy Tomáš Plonický nevű fodrász is); máshol az erőszak primer, naturális közvetítése történik (Felhők feliratozva ); a Hepp ben a gyilkosság és öngyilkosság mentális folyamatainak szétírása valósul meg az ismétlés gondolati és retorikai alakzatával; a Gyerekzár pedig traumaszöveg, az elfojtás és a bűn gondosan megrajzolt mintázataival: „Gondoljunk valami másra – mondta mindig anyám, amit főleg arra értett, hogy ezt kell tennünk, ha épp valami kellemetlen dolog történik.” III. Az irodalom határterületén A 2015 után megjelent szlovákiai magyar elsőkötetek esetében kiemelt jelentőséggel bír a vizuális tervezés. A kiadványok egy része nemcsak a borító kompozíciója kapcsán, hanem a szöveget kísérő képanyag szempontjából is hangsúlyt fektet a vizualitásra. A kép és a szöveg lehetséges viszonya az illusztratív (a szöveg elsőbbségét feltételező), valamint a komplementer (kiegészítő, a kép és szöveg kölcsönösségét, dialógusát érvényesítő) jellegben ragadható meg. Az utóbbi megoldás, az erősen poétikus képanyag jellemzi Csillag Lajos Túlsó part , Nagy Hajnal Csilla Miért félünk az őrültektől? és Hét , Gyurász Marianna Már nem a mi völgyünk című köteteit, amelyek belső illusztrációit Gužák Klaudia készítette. Gužák Klaudia költő, képzőművész és iparművész. Azok közé az alkotók közé tartozik, akiknél a különböző kifejezési módok, az eltérő művészeti ágak szervesen összekapcsolódnak. Stiláris párhuzamként Klee, Chagall vagy Miró neve említhető, illetve a vizuális és a textuális kifejezésmód komplementer-viszonya kapcsán Tandori Dezső. A festmények, a grafikák legtöbbször élőlényt ábrázolnak , amely éppen valamilyen eseményt, történést szenved el, metamorfózison esik át. Emberek, állatok, hibrid lények portréi sorakoznak előttünk, amelyek mintha egy bestiáriumból lépnének elő, ahol a varázslatos lények és a szörnyetegek is feltűnnek, eközben azonban környezetük és tevékenységük révén antropomorfizálódnak. A humanoid figurák azért felkavaróak, mert az antropomorf korpusz sosem teljes. Egyszer egy testrészt látunk, és a hozzá tartozó alakot a kép keretein túl sejtjük. Máskor pedig konvencionális képkivágatban szerepel a figura, de rendhagyó, torz testrésszel, vagy épp testrész-többlettel, mintha egy különös természettudományos jelenségeket kiállító kunstkamera vitrinjében létezne. Ugyancsak komplementer viszony jellemzi Hizsnyai András [Andrung Heinzelmann] vizualitás és textualitás egymásmellettiségére épülő, Tandori Dezső képverseivel, Kabai Lóránt képregényeivel, Hazai Attila vizuális munkáival pár-
