Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban

124 ség (A Helsinki—Budapest járat, Jonathan ) és a kiszolgáltatottság témája ( Elfekvő, Túlélők) egyaránt megjelenik. A könyv formai és strukturális szempontból mégis egységes: a nyelv gördülékeny; a szövegek cselekményközpontúak; a történések fókuszában rendszerint egy szereplő áll, akinek a figuráján keresztül egy-egy mikrotársadalom hálózatát is megismerjük; és a novellák legtöbbször egy várat­lan, az addigi körülményeket radikálisan megváltoztató mozzanattal (csattanóval) zárulnak. Úgy érezzük, a szövegek tétje valójában a leleplezés: mindarról, ami kezdetben normálisnak látszik, kiderül, hogy valójában torz, deviáns, vagy egysze­rűen már nem otthonos többé. A séma azonban mindenhol más mintázattá alakul: a Zsé ben emlékezetes a város poétikai leírása („A kihalt város úgy feküdt előttünk, mint egy partra vetett bálna.”), Az emlékezet rejtett zugai az asszociatív írástechni ­ka működtetése szempontjából érdekes, az Ajtó című ikernovella erőssége pedig a motívumok kettős elrendezésében rejlik. Rácz Boglárka több verseskötet után jelentkezett első prózakötetével. A Végpóz 23 nevelődési regény: a kamaszlányból felnőtté váló Eszter útkeresési, és ezzel együtt a saját (női) identitás feltérképezésére irányuló kísérletei állnak a cse­lekmény középpontjában. Egyszerre vagyunk tanúi egy negatív karriertörténet­nek (a tehetséges Eszter balett iránti elkötelezettsége, hivatástudata fokozatosan számolódik fel), valamint egyfajta személyiségfejlődésnek: a balettre (és a test mechanikus működésére) irányuló monomániás figyelmet fokozatosan váltja fel az érzelmi és szociális kapcsolódási pontok fellelésének és elvesztésének, majd ismé­telt újraépítésének a dinamizmusa. Mind a külső, mind a belső folyamatokról a női elbeszélő szemszögéből, perspektívájából értesülünk: a saját test ismerősségének és idegenségének élménye, a szexus, az anya-lány viszonyból adódó mintázatok, a bűn kettős (az áldozatra és az elkövetőre is visszaható) természete egyaránt teret kap. A regény „egyensúlygyakorlatok” láncolata: nemcsak Eszter visszatérő motí­vumként jelentkező balettmozdulatai értelmében, hanem abból a szempontból is, hogy mind a meglévő (családi, baráti) kapcsolatok, mind pedig az elköteleződés és függősség határmezsgyéjén mozgó, új viszonyok szükségessé teszik az önazonosság meghatározását, az én és a másik elhatárolását. A személyiségbe íródó törések, a meghasonlás; a szexus variabilitása; valamint a testművészet/testgyakorlás önpusztításba hajló művelete kézenfekvő módon idézi A hattyúk tavá t, valamint annak különböző feldolgozásait, így például a Black Swan című film egyes jelene ­teit is asszociálja. 23 Rácz Boglárka, Végpóz , Pozsony, Kalligram, 2019.

Next

/
Oldalképek
Tartalom