Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban

121 év, / amíg Istenek voltunk / és én féltékenységből / elpusztítottam egy egész civili­zációt.” Gužák Klaudia emóciókat, traumákat, emlékeket rögzít, eközben mitikus figurákat és történeteket alkot: emberek istenülnek és széthullanak, világok emel­kednek, hogy aztán elpusztuljanak. II. Próza A (cseh)szlovákiai magyar prózairodalom hatástörténeti szempontból legmegha­tározóbb jelensége kétségkívül Grendel Lajos munkássága, amely egyrészt a (cseh) szlovákiai identitás tematizálását, másrészt a közép-európaiság fogalmának kidol­gozását hajtotta végre a legkorszerűbb poétikai eszközökkel. Az Éleslövészet a tör ­ténelmi múlt és a kollektív emlékezet feldolgozását tűzi ki célul, azonban posztmo­dern szövegalkotási stratégiákkal operál, a történetek elbeszélhetőségének, átörö­kíthetetlenségének tapasztalatát is színre viszi, pátoszmentesen, olyan elbeszélői pozíciók megválasztásával, amelyek a közös múlt és régió nyelvi megformálásában a nézőpontok ütköztetését is lehetővé teszi. A New Hont-trilógia szintén reflektál a történelem, a régió, az emlékezet és a felülírás fogalmára: Grendel művei azáltal illeszkednek a klasszikusan értett (cseh)szlovákiai magyar irodalmi hagyományba, hogy annak földrajzi kereteit, Közép-Európát, Csehszlovákiát, Szlovákiát, Lévát, valamint történelmi kódjait a szembenézés, az irónia és a groteszk eszközeivel teszi hozzáférhetővé.17 Grendel hatása nemcsak nyelvi, hanem szemléletmódja szempontjából is jelentős: az elmúlt évtizedek szlovákiai magyar irodalma számára kiemelt jelen­tőségűvé vált a régió, a hely feldolgozásának az igénye. Ez jellemez olyan, poétikai szempontból meglehetőségen eltérő alkotói pályákat, mint György Norbert, Mizser Attila, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Száz Pál vagy N. Tóth Anikó mun­kássága, és Talamon Alfonz posztumusz regénye, a Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából18 , amely a monarchia mítoszát, a multikulturalizmus és a nyelvi pluralitás nyomait magán viselő fiktív aranykor lehetőségét vázolja a „barátok” hétköznapi cselekvéseinek fragmentumaiban. A kortárs pályakezdő szlovákiai magyar irodalom egyes darabjai abban az értelemben szintén kapcso­lódnak a tér körülírásaként, a régió nyelvi megformálásaként értett kisebbségi, határon túli irodalmi hagyományhoz, hogy reflektálnak azokra a sajátos történel­mi és társadalmi folyamatokra, amelyek egy város, egy hely, egy közösség identi­tását meghatározzák. A legtöbb esetben azonban a szerzők irodalmi tájékozódása, ▼ 17 Vö. Mizser Attila, Klímaváltozás: Viszonyok, rendszerek, anomáliák a „szlovákiai magyar” irodalomban = Határtalan magyar irodalom, szerk. Pusztay János, Budapest, Magyar Napló, 2020, 47–54. 18 Talamon Alfonz, Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából , Pozsony, Kalligram, 1998.

Next

/
Oldalképek
Tartalom