Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
122 hagyományválasztása a magyar- és a világirodalom folyamatait érinti, így a prózafordulat (Mészöly), a női irodalmi hagyomány (Csobánka Zsuzsa, Tóth Krisztina), a generációs próza variációi (Salinger, Brett Easton Ellis, Győry Attila, Hazai Attila), a populáris irodalom zsánerei tűnnek fel kapcsolódási pontként. Bogyó Noémi Vakfoltok 19 című regénye a csehszlovákiai (pozsonyi) rendszervál tás eseményeit viszi színre. Bár a szerző maga is a rendszerváltó nemzedék tagja, a mű – amely generációs regényként olvasható – nem illeszkedik közvetlenül az önéletrajzi eseményekhez. A rendszerváltás témáját közép-európai (csehszlovák) kontextusban viszi színre anélkül, hogy a (cseh)szlovákiai magyar kisebbségi tematikát bemutatná: a főszereplők pozsonyi (szlovák) egyetemisták, a cselekmény a bársonyos forradalom kitörése előtti időszakban játszódik, így képet kapunk a környező országok történéseiről, a magánéleti eseményekről (besúgásról, karrierlehetőségekről, románcokról), valamint arról a válsághelyzetről (a szabadság értelmezéséről), amely a fiatalok számára ezt az időszakot jellemezte. Az elbeszélés több szálon fut: a történésekről Adam Zajac, az egyik főszereplő én-elbeszélése mellett Sofia naplójegyzetei adnak hírt, továbbá egy mindentudó narrátor számol be arról, hogy a fiatalok tetteit folyamatosan megfigyeli (és jobb híján kommentálja) hét filozófus, akik szürreális módon egy fényképezőgépben ragadtak. Bogyó regényében megjelenik a rendszerváltás időszakának jellegzetes pozsonyi miliője (a márkanevek, utcanevek, közösségi terek bemutatásával), a korszakra jellemző személyes és hivatalos kapcsolatok hálózata, a rendszerváltó diákközösségek (a kollégiumok, klubok) világa, de a mű érintőlegesen képet ad az állam és az egyén viszonyáról, valamint a diákok számára relatíve nyitott karrierlehetőségekről, és a szabadságvágy feloldhatatlan terhéről is. R. Nagy Krisztián Szúnyog a negyedik falon 20 című novelláskötetének címe metanarratív utalás, kód a szövegek befogadásához: arra a mediális belátásra vonatkozik, hogy a film egy adott szobának egyszerre csak három falát képes megmutatni, hiszen az utolsón a kamera van: a szúnyog a negyedik falon szükségszerűen leleplezi a fikciót. A novellák egyrészt a filmnyelv, a látványok szerint szerveződő narráció eszközeit alkalmazzák, másrészt a nyelv mediális meghatározottságára reflektálnak, továbbá a realitás és az irrealitás határait feszegetik (sci-fi novellák), valamint a kafkai groteszk és az elidegenedés technikáival operálnak. R. Nagy hősei olyan világokban mozognak, amelyekben nemcsak az önazonosság veszíthető el egy pillanat alatt, hanem amelyben a megszólalás sem bizonyosság. ▼ 19 Bogyó Noémi, Vakfoltok , Pozsony, Kalligram, 2017. A regény szlovák nyelven is megjelent: Noémi Bogyó , Slepé škvrny , ford. Tamara Archlebová , Pozsony, Lindeni, 2019. 20 R. Nagy Krisztián, Szúnyog a negyedik falon , Dunaszerdahely, Vámbéry Polgári Társulás, 2017.
