Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
112 beszélgetve (is) van. Kolozsváron a Hervay Klub és részben a Bréda (volt Bretter) Kör, Nagyváradon az Élő Várad Mozgalom tevékenysége volt a közelmúltig ilyen kiemelkedőbb-látványosabb csomópont. Mindezzel együtt pedig a fiatal erdélyi írók, költők, irodalmárok tudják, hogy nem a semmi volt előttük, és nem akarják, hogy a semmi legyen utánuk. Felfedeznek vagy felidéznek maguknak elődöket, akikhez ragaszkodnak vagy aztán már nem. Mostanában leglátványosabban Hervay Gizellához, volt 2019-ben egy Hervay 85 című meghívásos pályázat is a FISz, az E-MIL és a Helikon szerve zésében, amely ráerősített erre (lásd még a Hervay Könyvek sorozat nevét, amely sorozat fiatal erdélyi költők-írók munkáit jelenteti meg, a címtelen föld ennek első darabjaként lépett színre). Ha nagyon fair akarnék lenni, beszélnék még az akadémiai közegben tevékenykedő fiatal erdélyi magyar irodalmárokról, a Láthatatlan Kollégiumról, de a kereteket túlfeszíteném. És ha még fairebb akarnék lenni, elgondolkodnék azon is, milyenek a fiatal erdélyi magyar olvasók mint akik szintén részei az irodalomnak. Mindez nem sokáig igaz így, csak ebben a hosszabbacska pillanatban, amíg ezt az esszét végiggondoltam és -írtam (vagy most sem). A fiatal irodalom halmaza folyton eltolódik, újraértékelteti velünk a prekoncepcióinkat, kisiklik kezeink közül, és ez a dolga, hogy ne hagyjon (bele)nyugodni. Abba sem, hogy a „fiatal”, az „erdélyi” és az „irodalom”, a „fiatal irodalom”, az „erdélyi irodalom” heterogén, nem problémátlan, képlékeny kategóriák, de használatosak és kereteik folyamatosan újraegyeztetendők, mivel mégis szükségesek ahhoz, hogy körülbelül tudjuk, miről beszélünk, amikor az irodalomról beszélünk.
