Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
95 időszakban a történelem megszokott folyásának felfüggesztődésére és a korábbi minták használhatatlanságára való rádöbbenés által táplálva jelenik meg előttünk. Ebben az írásban ezért alapvetően három különböző, ám egymástól egyáltalán nem független trendet tárgyalok a kifáradás kapcsán. Először a politikum újrafogalmazását, illetve azt a beszédmódot azonosítom a fiatal lírában, amelyet lehet a „közéleti” jelzővel illetni. Másodszor egy olyan alakulásban lévő versnyelvről ejtek szót, amely az objektív és a szubjektív líra hagyományos felosztását meghaladva úgy dezantropomorfizálja a szöveg megszólalóját, hogy a korábban szitokszóként használt szubjektivitás új, lehetséges kereteit kutatja közben. Harmadszor pedig egy akár avíttnak is gondolható technika látens visszatérésére hívom fel a figyelmet, az alteregógyártás különböző funkcióira és megjelenési formáira mutatva rá a mai versbeszédben. 1. Néhány éve a kortárs líráról írt esszémben egyetértőleg idéztem Borbély Szilárd azon gondolatát, hogy a költészet itthon kompenzatorikus diskurzusként jelentkezik a politikával szemben.2 Vagyis a politikai költészet mint olyan itthon leg inkább a befogadói közeg miatt volt képtelen megújulni a rendszerváltás után. A Kádár-rendszerben bevett sorok közötti olvasás, így Orbán Ottó vagy Petőcz András allegóriákba csomagolt, vagy Petri György egészen nyílt lázadásának – ugyanez a keményebb viszonyok, de hasonló hatalmi tabuk között alkotó Kányádi Sándor vagy Farkas Árpád költészetére is vonatkoztatható – kiolvasása a művekből: bár megszolgálta a maga hasznát az irodalomértésben legkésőbb Esterházy Termelési-regénye óta a fikció működésmódjának politikai tétjeit elértő értelmezői csoportoknál, ám ugyanennyire látványos az említett szerzői életművek közéleti elemeinek mai erőtlensége is, amennyiben még a velük tudományos igényességgel foglalkozó költők, mint Fehér Renátó vagy Nyerges Gábor Ádám is hanyagolják a saját versbeszédükben a ráhagyatkozást a régebbi megszólalásmódokra. A rendszerváltás környékén Kukorelly Endre köteteiben találjuk meg a revízióját és egyfajta ajánlatát annak, hogyan lehetne mégis folytatni a politikai költészet meglévő hagyományát, a 2010-es években új lendületet kapó közéleti líra azonban nem ezen az úton indult el, és bele is esett a Borbély által felmért csapdába, amikor túl nyíltan kezdett politizálni például az Édes h azám antológiában. Viszonylag kevesen tudták ezt a csapdát elkerülni: érthető módon sikerült Markó Bélának ▼ 2 S. R., Stratégiák és billogok az új komolyság és az antropológiai posztmodern tengelyén – avagy a fiatal líráról szóló értekező beszédmódok erővonalai 2018-ban, Bárka , 2019/4, 84.
