Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
85 Aug. 2. (vas.) (...) István az imént telefonált. Tegnap átúszták a Balatont, Anna csaknem egy órával gyorsabban, mint ő. Egy évvel korábban (vagy később?) átúsztam Marcival és Kate-tel is. Marci fehéren és olvasószemüvegben, mint egy tudós (Révfülöp – Boglár). Szept. 28. (hétfő) Szombaton megvolt az öregtanárok találkozója. Voltunk vagy 25-en, sokukat meg sem ismertem. Sok üres beszéd, tőlem is! Mester Barna vitte a fő szólamot. Most sem képesek megérteni, hogy a Katona József Gimnázium a piaristáktól vette az eredetét, nem a csak 1949-ben csatlakozott reformátusoktól. (...) István holnap megy Argentínába. Állítólag Dél-Amerika legnagyobb grafika-dizájn eseménye a TrimarchiDG. A helyszín Mar del Plata. Az előadásokat a város sportcsarnokában tartották, azt mondták, ötezer néző előtt. Davis-kupa-döntő is volt már ott. A tengerben, közel a parthoz feltűnt egy bálna. Visszafelé két nap és egy éjszaka Buenos Airesben. Borges könyvtára. Okt. 20. (kedd) István Törökországban volt Annával. Vasárnap este telefonált: hazajöttek. Miért voltak? Az AGI-kongresszusra mentünk Isztambulba. Ő először járt ott, az „Alliance” tagjainak zömét viszont már ismerte, mert a 2007-es amszterdami kongresszuson is velem volt. 2010. jan. 27. (szerda) István elküldte Holbein két festményéről írt nehezen meghatározható műfajú könyvének szövegét. Sokat kínlódtam vele. Tegnap eljött érte. Nem tudom, hasznát veszi-e a munkámnak. Igen, bár amit a sorok közé ceruzával halványan jegyzett, még a napló betűinél is apróbbak. Úgy látszik, négy napig silabizálgattam, jan. 31.: István tegnap telefonált, hasznát vette a javításaimnak. Szokása szerint megnyugtat bennünket, hogy „nagyon jól” vannak. Febr. 7. (vas.) István tegnapelőtt volt Kecskeméten, nálunk is. A szokásos nyilatkozat, náluk minden remek. Kaphatna állást a budapesti iparművészeti egyetemen is, de nem akarja cserbenhagyni a soproniakat. Nem lehetett minden olyan remek, mint ahogy mondtam, de valahogy ellensúlyoznom kellett apám és a húgom folyamatos panaszkodását. Sopronban nem éreztem magam rosszul, a tanszéken az történt, amit akartam, kiválaszthattam a meghívandó tanárokat (Nádai Feri, Vida Győző, Kiss István, Bartos Mónika), a diákokkal és a közvetlen kollégákkal jól kijöttem, az intézetet igazgató Mészáros Gyurival össze is barátkoztam, s az első évet leszámítva a környezet is tökéletes volt. Külföldi utazásaimat tolerálták, mondván, előadásaim, kiállításaim az egyetem hírnevét öregbítik. Viszonylagos függetlenségben éltünk az egyetem messzi, más helyen székelő felső vezetésétől, amely azonban eléggé lekezelt minket, művészféléket, s a pénzügyek is egyre katasztrofálisabbak voltak. Az óraadó tanárok fizetéséért tanszékvezetőként minden hónap végén ölre kellett mennem. Az utazás is sok időmet elvitte, s éreztem, egyre jobban rám szoruló szüleimtől is eltávolít Sopron. Valami megmagyarázhatatlan makacsság vezérelt, hogy kitartsak mellettük mégis, s ebben a dacban nem nehéz apámra ismerni. Ahogy később ő is megbánta a szegedi
