Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
86 egyetemen fölkínált állás visszautasítását (lakás, illetve anyunak állás nem lett volna rögtön), én is rossz döntésként gondolok rá, hogy nem a lakásunktól tíz perc autóútnyira lévő „iparon” lettem professzor, holott a habilitációt még ott csináltam meg. Márc. 4. (csüt.) Elvittem a Forrás nak Szekér köszöntését (75 éves) meg a Katona apja szemével tanulmányt. Nézegetem a márciusi számot: én nem tudok úgy írni, ahogy ma szokás. (Élni sem.) Graves Claudius át olvasom. Borzalmas kor. Hasonlít a mostanira. Ápr. 12. (hétfő) A tegnapi választáson a Fidesz elsöprő győzelmet aratott. (...) Biztosra veszik, hogy két hét múlva meglesz a kétharmados többségük. Orbán optimista, talán túlságosan is. Magabiztossága nekem nem rokonszenves, de nem viselkedhet másként. Ápr. 19. (hétfő) (...) Tegnapelőtt legépeltem Canetti hirosimai orvos naplójáról írt esszéjének a fordítását. Nehéz, végső soron haszontalan munka volt. Elias Canetti esszéjét (A szavak lelkiismerete) németből fordította. Ami azt illeti, nehéz lett volna deprimálóbb olvasni- és fordítanivalót találnia. Most Lampedusa Párduc át olvasom újra. Kevésbé tetszik, mint előszörre. (...) A lengyel elnököt tegnap temették. Népes kísé rettel repült Katynba megemlékezni az ottani áldozatokról. A gép lezuhant. (...) A világ vezetőinek többsége nem tudott részt venni a temetésen – egy izlandi vulkánkitörés annyira beszennyezte a levegőt, hogy napok óta nem szállhatnak föl a repülők. Ápr. 26. (hétfő) A választás tegnapi, második fordulója meghozta a Fidesz kétharmados többségét. Vajon tudnak-e majd hatalmukkal élni az ország, a nemzet, az emberek javára? (...) Nem tudok magammal mit kezdeni, nincs mit csináljak. Írjam meg az önéletrajzomat? Minek? Kinek? Mi lesz a kézirataimmal, levelezéseimmel, könyveimmel? Máj. 6. (csüt.) Önéletrajzomat abbahagytam. Borsos Miklósét most olvasom: nem emlékszem én úgy a velem történt részletekre. Arra gondoltam, a családunkról kellene írnom: nagyszüleimről, szüleim testvéreiről, unokatestvéreimről. De ha közülük valakinek a kezébe kerül, biztosan megbántódik. (Még élő unokatestvéreimre gondolok.) Júl. 4. (vas.) Csütörtökön és pénteken nálunk ebédelt, Andiéknál aludt István. Az itteni stúdióban dolgozik a filmjén. Marci Washingtonban októberig. A Sakk! című film felvétele zajlott, Nagy Gyurival csináltuk. A rajzolói munkát zömmel otthon, Kesziben Bíró Péterrel. A nyolcvanas években Haris Lacival forgatott Apokrifot leszámítva ez volt az első kecskeméti filmem. Azért váltottam stúdiót, legalábbis ezzel áltattam magam, hogy többet lehessek a szüleimmel. Egyre nyilvánvalóbb volt, hogy rám szorulnak, s az is, ki kellene használni a hátralevő, valószínűleg nem hosszú időt. Hozzátartozik persze a képhez – a saját lelkiismeretem nyugtatgatásán kívül – az is, hogy a Mikulás Feri és Vécsy Vera vezette stúdióban komolyabbnak látszott a szakmai munka, mint Óbudán, a Pannónia romjain létrejött MaRa stúdióban. A kecskemétiek – főleg Horváth Mari és Szilágyi Zoli – szeretettel fogadtak. Júl. 15. (csüt.) István e hét elején is Andinál lakott, nálunk ebédelt, a rajzfilmstúdióban dolgozott. Ma reggel Andival elment Kárpátaljára. Úgy terveztük, hogy ő is jön,
