Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.

80

később 20 tiszteletpéldányt én vittem Kecskemétre). A könyv bemutatója már a

következő évre, 2008-ra esett.

Kedden (jan. 22-én) volt a könyvbemutató. A könyvtár nagyterme zsúfolásig telve. Füzi bevezetése után Kerényi kérdezgetett. Tizenketten dedikáltattak (négy ’66-ban érettségizett leány). 2009. febr. 8. (péntek) Bele-belefogok ebbe-abba. Írtam Bajtai Mária Katona koszorúiról..., félretettem. A Hatvan

éve folytatását, 1948-at csak laudator temporis acti tudnám megírni. Félreértik. Írhatnék Reményik Bánk

bán utolsó monológja című verséről, de nemigen tudom eldönteni, honnan közelítsem meg. Így vagyok az olvasással is. Elővettem Féja Régi

magyarságát: tetszik kurucos magyarkodása, de ésszel elfogadni nem tudom. Mózes könyvéhez elolvastam Mann elbeszélését, A törvény

t. A legendának ez a racionális átírása felel meg az én gondolkodásomnak. Belefogtam Llosa A város

és a kutyák című regényébe. Helyenként undorít. A Forrásban alig találok számomra megfelelő olvasmányt. Leginkább Kapuściński Lapidárium

át. Márc. 2. (vas.) István kedden Bázelbe repült, onnan Berlinbe. Előadásokat tart. Miről. Dórától tudunk róla. Berlinben találkozott Marcival. Bázelbe

Annik Troxler hívott,

tartsak előadást a művészeti főiskolán, ahol tanít. A Berlini AGI-kongresszuson

hallott „lecture” alapján választott ki. Berlinbe Sylva Tkotsch.

Márc. 16. (vas.) (...) Újraolvastam Kertész Imre Sorstalanság

át. Most jobban meg

fogott. Nem történetként, hanem filozófiai-pszichológiai tanulmányként kell olvasni. Hogyan éli át az ember a sorsát? Hogyan és miért nem tudja az élményét másokkal megosztani? – Stílusa azonban nagyon rossz. Ez is a közlési képtelenség kifejezése?

Márc. 24. (hétfő) (...) A Paradicsom

ot olvasom Dantétól: Szabadi és Babits fordítá

sát, bele-belenézve az eredetibe is. A filozófiai-teológiai tartalom nehéz nekem, a politikai meg elfogult, érdektelen.

Ápr. 8. (kedd) A Sántha Györgyre való emlékezés minden balsejtelmemet felülmúlta. A sok beszédből a rossz hangosítás meg a rossz fülem miatt alig értettem valamit. Túl sokan „emlékeztek” olyanok is, akik nem is ismerték Sánthát. (Én öt percet, Éva szerint jól, de utolsó mondatomba beleharangoztak.) Máj. 4. (vas.) (...) Éva naplóimat olvassa, én valahai könyveimet meg olvasónaplómat. Rossz hangulatban. Aligha volnék már képes olyat írni, mint Berzsenyi- meg Katona-könyvem, bár az utóbbinak egyik-másik állítását megváltoztatnám (a Bánk

bán

ott volt a kolozsvári pályázaton, Solom nem mondhatja, hogy a királynét nem magyar ölte meg). Mit küldjek Mártinak? Fázom. Máj. 19. (hétfő) (...) Életemnek azokra a fordulataira kellene emlékeznem, amelyekben rosszul döntöttem. A szegedi dékáni titkárság hónapjaira meg a múzeumi évekre. (...) Vívódom a hittel. Cseri Kálmán számomra egyoldalú. Én magamévá tudnék tenni minden elképzelést Istenről. Számomra ő a végtelenség, az időtlenség, az örökkévalóság. De az ember személyes élete folytatódik-e a halál után? Feltámadás? A testé? Mi a lelki test? Lélekvándorlás? Ha az előző létből nem marad emlék, akkor ez is föltevés. Most tükör