Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
81 által, egykor majd a valóságot látjuk? (...) Szombaton István kecskeméti futballmérkőzésen Bálinttal, Tornyai Jenővel. Nem is akármilyen meccs volt. Kecskemétnek végre – a történelemben először – első osztályú csapata lett! A 2007/2008-as szezonban Tomiszlav Szivics edző bajnoki címre vezette a KTE-t a másodosztály keleti csoportjában, ahol mellesleg a Fradit is megelőztük. Aznap (május 17-én) a Mágus (Verebes József) Váca ellen játszottunk, és 5–0-ás sikerrel biztosítottuk be a bajnoki címet és a feljutást. (...) Miért írok egyre kisebb betűkkel? Ezt már én is akartam kérdezni! Jún. 8. (vas.) Belekezdtem a Berzsenyi-kötet készítésébe. Az Osirisből Nagy Zsejke kérte föl, válogassa és szerkessze a Diákkönyvtár kötetét. Eddigi tapasztalatom, Merényi időrendje nem csak bizonytalan, hanem rossz. Kár volt követnem immár négy ízben. A Kazinczy nyomán kialakult könyvek még rosszabbak. Júl. 23. (szerda) Pénteken este István Izsákra. Vártuk, nem jött, csak szombaton Izsákról meg Anditól jövet. Izsákra Szőcs Gézával mentem. Ő hívott nagy titokzatoskodva: csak egy pohár borra ugrunk le. Izsák a te vidéked, mondta, menjünk a te autóddal. Hogy te ihass – gondoltam, de belementem. Izsákon talán sosem jártam, legföljebb azért tartottam számon, mert gimnáziumunk, a Katona „bejárói” közt helyes izsáki lányok is voltak. Tényleg este értünk oda, jó későn, Pestről kifelé hatalmas dugó volt, de az izsákiak megvártak. Mi az, hogy vártak, láthatóan készültek ránk. A Kiskunságban mást jelent az „egy pohár bor”. Dínomdánom, eszem-iszom, tivornya, dorbéz és dáridó. Közben persze előkerült a nevezetes nedű is, ami miatt mentünk. A borcímke egy kép volt, a Mária kútja Názáretben, Csontváry Kosztka Tivadar festménye. A névadó sárfehér szőlőfajtát Kosztka László, a festő öccse kezdte termeszteni. Állítólag ma sem csinálják másutt, csak a környékbeli településeken, szám szerint tízben. A környéken a 19. században a futóhomok megkötésére kezdtek szőlőt ültetni, aztán a nagy filoxéravész idején kiderült, a homoki szőlők immunisak az országos bajra. Gézának egy izsáki asztaltárs felajánlotta, aludjon nála, nekem egy másik, hogy átvisz Kecskemétre. Hagyd itt a kocsit, holnap érted megyek, mondta Géza. Andinál ért utol, máig sem értem, hogy talált oda. Én közben meglátogattam a szüleinket, Géza addig Andi könyveit lapozta, előkerült a hátsó sorban tartott Sirálybőr cipő is, magától értetődő természetességgel dedikálta. Visszafelé már én vezettem újra. A városból kifelé mondott egy nevet. Ismered? – kérdezte. – Nem. – Ott lakik, mutatott a Széchenyivárosban az egyik tízemeletesre. – A Securitate dobta át, az volt a dolga, hogy lejárasson. Másnap vettem észre, hogy a csomagtartóban hagyott néhány üveg bort – Csontváry-címkéseket. A szivarja illatát még hetekig éreztük. Hétfőn István és Dóra Hollandiába ment. Egy Jorwert nevű városka közepén álló 12. századi katedrálisban nyílt kiállításom. Jorwert fél óra bicikliútra van Leeuwardentől, ahol 110 évvel azelőtt Escher született. A környéken több régi, használaton kívüli templom áll, mindegyikbe más, Escherrel szellemi
