Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
79 Aug. 31. (péntek) Anna Kárpátalján volt (Gúton) egy baptista segélyakció keretében. Átment Barkaszóra is. Telefon. (...) Rég olvasott könyveket elővéve azt tapasztalom, hogy alig ismerek rájuk. Nemrég Horváth János füzetére Vörösmarty drámáiról. Pedig ezt elsőévesként hallgattam az egyetemen. Bánk bán-nyomok történelmi drámáiban? Akár írhatnék is erről időtöltés végett. (...) Itt fejeződik be az utolsó előtti füzet. Szept. 7. (péntek) Úgy kezdem ezt az új füzetet, mintha év kezdődne. Valóban év kezdődik, iskolai év. Reformnak nevezett megszorítások éve. Ezrével bocsátották el a pedagógusokat. (...) Szept. 18. (kedd) István Essenben volt kiállítása megnyitóján. Tegnap beszéltünk vele, szokása szerint szűkszavú volt. Na jó, most elmondom: a Grillo Theaterben volt a tárlat, amelyet a bonyolult nevű Plakat Kunst Hof Ruettenscheid Preis átadása alkalmából rendeztek. Kicsit hivalkodóbban Európai Plakátművészeti Díjként is emlegették a kitalálók, a Folkwang Múzeum plakátgyűjteményét vezető René Grohnert és a plakátrajongó mérnök Viktor Seroneit. A látványos ceremóniára minden évben összegyűlt a díjosztó kuratórium: Felix Büttner, Uwe Loesch, Niklaus Troxler és az előző díjazottak egyre növekvő csapata (Kari Piippo, Alain Le Quernec, David Tartakover, Ben Bos, Waldemar Swierzy, Melk Imboden, Miecz Wasilewski, Anette Lenz...) és persze a svájci Rene Wanner, aki internetes plakátoldala, a „Posterpage” révén a műfaj egyszemélyes intézménye volt. A rendszeres találkozó – és a díj – Viktor Seroneit 2011-es váratlan halálával szűnt meg. A színházban kiállított munkák a Folkwang Múzeum gyűjteményébe kerültek. Okt. 6. (szombat) Rövid emlékező cikket írtam gyerek- és ifjúkori barátomról, Antal Jancsiról. Elküldtem egyelőre a húgának Sopronba. Telefonált, könnyezve olvasta. A Csépai Naplóban szeretném megjelentetni. Januárban húsz éve lesz, hogy meghalt. (...) Megjelent a Forrás októberi száma, benne az én ’56-om. Közben felhívott Balai Feri, István volt osztálytársa a Petőfi Népétől. ’56-ról szeretne beszélgetni. Megegyeztünk, hogy előbb olvassa el az emlékezésemet. Új meg új emlékező írást készítek. Van, amit közöl majd a Forrás , van, amit csak a családnak szánok. Évát érdeklik, talán gyereke inket is, de az unokákat aligha. (...) Feri interjúja az okt. 22-i számban jelent meg, apám, szokása szerint kibújt az elől, hogy hőssé minősíttessék. „Ismertek, számítottak rám akkor is, amikor állást kellett foglalni; akkor is, amikor a forradalom leverése után példát kívántak statuálni. Ennek voltam az áldozata, nem annak, amit tettem.” Az év vége unokatestvére, Márti iránti aggodalom jegyében telt (kábítószer, öngyilkossági kísérletek, öregek otthona). Marci egy féléves ösztöndíjjal Karlsruhéba utazott (onnan időnként Amerikába, időnként Bécsbe). A Stuttgartba ingázó („fapados”) Andi gyerekeire vigyázott, olykor dolgozatokat javított helyette, sőt Bánk bán-órát tartott. Listát írt a betegségeiről, a megjavításra váró eszközökről, a kidobandó lomokról, továbbá arról, mit utál a világban (mindegyik lista meglehetősen hosszú). Megjelent a Balassinál a Kérdőjelek (a 16,
