Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
79 „bűnös” gondolatait: „Mert a mélyén, édes leányom, anyai szeretet van. Az iránt a fiatalember iránt. De nem is aziránt, édes leányom. Ezt értsd meg: csak egy fiatalember iránt, akinek se anyja, se szeretője. És bolyong a világban. Hát miért ne szeretnéd az ő emlékét? Minden szeretetben van egy kis bűn. Mert át kell mennie a húson. De az, amit az Úr megbocsát és felold, legelébb tenálad.”46 A szentírásbeli párhuzamot erősíti, hogy mikor Leviát el akarja hagyni a „vénleány” házát, akkor az özvegyektől körülvett alak, aki Giza mellkasára hajtja a fejét, a pietàt idézi”,47 mely kép a tizennegyedik stációra utal. Gizát Máriával a szüzesség motívuma is összekapcsolhatja, ezt implikálhatja a „vénleány” kék köténye is – hiszen a Máriaábrázolások domináns színe a kék –, amelyet azonban nem vesz többé fel, miután Leviát azt a meztelen fürdőzése után a testén viselte. Egy lehetséges olvasat: a „szeretet kommunizmusa” A nyolcadik stáció a Megszabadítottál a haláltól című regénytől eltérően nem bibli kus közegben és időben játszódik, hanem az író születésének kortárs jelenében: a cselekmény a háború és a Tanácsköztársaság bukása utánra esik. Számos szereplő reflektál erre egy-egy félmondat erejéig,48 de erre utal egyes szavak (például: „csendőr”) használata, illetve a csősz viselkedése és jellemzése is.49 Ebben a tör ténelmi közegben Kanitz bíró a „hatalom”: „A főbíró a két világháború közötti nyomasztó [...] rendszer hivatali apparátusát szimbolizálja.”50 Figurája ösztönös ellenérzést táplál Leviát ellen. Lichtmann Tamás szerint azért, mert Leviát zsidó.51 Ebben egyetértek vele, hiszen a főszolgabíró ide kapcsolódó monológja számos olyan gondolatot tartalmaz, ami a szerző korabeli antiszemita szólamokhoz köt▼ 46 Pap, A nyolcadik stáció, 171. 47 Lichtmann, Az igazságkereső. Pap Károly, 248. 48 Például a Bögözi nevű harangozó és sírásó azt mondja magáról: „a háborúban is voltam népfelkelő”. Pap, A nyolcadik stáció, 190. Az özvegyekről pedig így nyilatkozik Giza: „De ezek itten, szegénykék, olyanok, akik elveszítették minden támaszukat, ki a háborúkban, ki a forradalmakban.” Uo., 38. 49 Lásd: „Bokor idős ember volt már. Repedezett arcát vad, ősz sörte borította, egészen a szeméig, amelyek aprón, kegyetlenül s ravaszul csillámlottak. A háborúból maradt bakancsa, katonanadrágja a vastag, zsíros foltoktól rajzott.” Uo., 200. 50 Lichtmann Tamás, Pap Károly, Irodalomtörténeti füzetek 99. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979), 111. 51 „Ezért említi a plébános a kötöttségek nélküli életet minden személyes oknál mélyebben rejtőző magyarázatként a születési meghatározottságot és determináltságot.” Lichtmann, Az igazságkereső. Pap Károly, 238. Erre utal a festő neve is, mely a „Lévi” nevet is tartalmazza. A történetben az előző stációképet festő művész is zsidó volt („Steinböck”), azonban ő a szerző életművében visszatérő tehetős, de másokat kihasználó gazdag zsidó sztereotípiáját testesíti meg.
