Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
80 hető.52 De ezzel együtt – és ettől nem teljesen függetlenül 53 – azt gondolom, hogy Kanitz Leviátot „kommunista felforgatónak” véli. A bíró erre utaló kijelentéseket tesz: „Nos, a főtisztelendő úr hiába várja, hogy most egyszerre leplezzem le a kedves, szelíd festőjét, mint valami lázítót vagy bujtogatót, akinek a festés, a Kálvária csak ürügy, hogy a népet nyugtalanítsa. Ezt most még nem tehetem.”54 Sőt azt is hozzáteszi, hogy legszívesebben megfigyeltetné Leviátot, de egyelőre nincsenek meg az ehhez szükséges adatai, bizonyítékai. A megfigyeltetésről, a nép sorai közti elvegyülésről miniszteri határozat is érkezik: „a legutóbbi belügyminiszteri rendelet parancsolja, hogy [a főbíró] hivatali kötelessége: barátságosan érintkezni a lakossággal. Most megjelent előtte az egész rendelet: »...annál is inkább, mert ezáltal mindig új alkalom adódik megfigyelni a polgárság, a gazdák és cselédek érzületét, különösen pedig ellenőrizni olyan áramlatokat, amelyeknek megfigyelése a főszolgabíróságnak mindenkor a hasznára válik.«”55 Mindezzel együtt Kanitz alakja a mindenkori hatalom szimbolikus figurája: a „korlátolt, pusztító hatalom képviselője, másfelől a hatalom paranoiddá váló, állandó gyanakvásának, elferdült ember- és világlátásának örök jelképe”56 – írja Lichtmann Tamás. Véleményem szerint a szöveg ezen szála és a regényben megjelenő Jézusallúziók összeolvashatók. A kisregény első változata 1931-ben született, tehát tizenkét évvel a Kommün bukása után. A Tanácsköztársaságnak egyértelműen volt egyfajta messianisztikus felhangja. Tverdota György a következőt írja erről: „Nem nehéz példákat találnunk arra, hogy a kort, amelyben éltek, az őskereszténység és a késő római kor fordulójához hasonlították. Juhász Gyula Forradalmi kiskátéjában a marxi tanítást új evangéliumnak nevezi. A kor politikai főszereplői ebben a kétezer éves mintára íródó új evangéliumban kaptak szerepet.”57 Ez a gondolat nemcsak Juhász Gyulánál fogalmazódott meg, hanem például Tóth Árpádnál is előkerült.58 Azonban voltak, akik a marxizmus osztályharcát elítélték, és a kom ▼ 52 Lásd például: „A fölfordulásokat mindig az ilyenfajta emberek kezdték, az ilyen gyökértelen emberek, akiket voltaképpen semmi sem köt a földhöz, az országhoz. Ezzel nem akarja azt mondani, hogy csak a földbirtok köt a földhöz, csak a földmívesség vagy csak az államhivatal, vagy a diploma, de viszont tagadhatatlan, hogy vannak bizonyos szabadabb foglalkozások, amelyek könnyebben kaphatók mindenféle szélsőségre, felforgatásra, mint a kötöttebb foglalkozások. S ezek között van legelsősorban a művészkedés. Ez kétségkívül a legszabadabb foglalkozás. Ma itt, holnap ott, ma így, holnap úgy. A nyelven kívül, mondhatni, semmi sem köti őket, de néha még ez se, különösen a festőknél nem. A vászon a hazájuk, Istenük a hírnév.” Pap, A nyolcadik stáció, 70. 53 A Kommün és a zsidóság összekapcsolása a kor antiszemita kurzusának visszatérő gondolata. 54 Pap, A nyolcadik stáció, 72–73. Lásd még: „Az efféle emberekkel szemben igazán jogos minden óvatosság, minden előrelátás most, mikor még mindig jogosan forrónak lehet mondani a földet a múltak miatt.” Uo., 70. 55 Uo., 183. 56 Lichtmann, Az igazságkereső. Pap Károly, 233. 57 Tverdota György, „Az együttműködési formula. A magyar írástudók és a Tanácsköztársaság”, Eszmélet 31., 121 sz. (2019): 50–66., 52. 58 „Ez a történelmi hullámvonal képezi Tóth Árpád nevezetes Az új Isten című versének szemléleti hátterét, párhuzamba és ellentétbe állítva a keresztény vallás Istenét az új, »vörös Istennel«, s mindkettőt konfrontálva a világot a két vallási forradalom között irányító kapitalista Mamonnal”. Uo., 54.
