Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
78 Legnagyobb bűne azonban az, hogy nem figyel oda Giza érzéseire. A negyvenéves nőt nem érintette egyetlen férfi sem (erre utal a „vénleány” megnevezés a szövegben), ezért többször is kifejezi, hogy zavarja őt Leviát pajkos viselkedése: „Igen zavarba hozza az ember gyerekét”39 – mondja neki egy ízben, amikor pedig a festő meg akarja szagoltatni magát vele, Giza így reagál: „Ej, dehogyis szagolom én! – mondta a vénleány –, ha idáig nem szagolgattam férfit, most már csak nem teszem!”40 Giza alakja azonban maga sem bűntelen. Az erőszak többször is megjelenik viselkedésében: „Fel is gyújtom én őt! – kiáltotta hevesen. – Ha megsülne elevenen az ilyen pokolravaló, az kellene az olyan embernek!”41 – mondja Kanitzról, miután az elküldi Leviátot a faluból, de a gyilkosság bűne is hozzá köthető. A narrátori kommentár alapján mintha viselkedésének eredője az a vágy lenne, amit Leviát ébresztett benne: „Komor bánata előfutárja volt annak a pusztító vágynak, amelynek messzi morajlását ezen az éjszakán érezte először”42 – olvashatjuk arról az estéről, amikor Giza először engedi át magát Leviát iránt táplált érzelmeinek. A „vénleány” ereje a termetében is megmutatkozik. A nő – paradox módon – a férfiasságot képviseli: „Hogy is lehetne őneki más a festő, mint egy gyermek, mikor még régebben is a férfiakat mindig csak gyermekszámba vette maga mellett, még az olyan nagy, erős testűeket is, mint amilyen az első kérője volt. Azt is legyerekezte, s mikor az erre őt földhöz akarta nyomni, ő volt az, aki odateremtette.”43 Máshol pedig: „[Giza] hangja férfias volt, és mintha a föld mélyéből jött volna”.44 Ezen vonása eltér a többi Pap-szövegben megjelenő nőalaktól.45 A regény legjobban sikerült részei közé tartozik Leviát és Giza kapcsolatának ábrázolása. Giza festőhöz való vonzódásában ugyanis benne rejlik egyfajta anyai érzés is. Az elfojtott szerelmi, erotikus, illetve az anyai ösztönök szinte szétválaszthatatlanul jelennek meg viselkedésében. Leviát – részben a fentebb jellemzett gyermeteg vonásai miatt – azonban nem mutat semmiféle szexuális érdeklődést a nő iránt. Pajkossága és évődése mindössze a játék kedvéért történik. Kettőjük viszonyának anya–gyermek kapcsolat jellege is rendelkezik egy bibliai előképpel: Mária és Jézus kapcsolatára utalhat. Az anyai érzéseket előtérbe helyező értelmezést képviseli Ágasháza plébánosa is, mikor a hívő Giza megvallja neki ▼ 39 Uo., 47. 40 Uo., 83. 41 Uo., 96. 42 Uo., 156. 43 Uo., 150. 44 Uo., 34. 45 Ennek az is lehet az oka, hogy a többi nőalak a keresztény Gizától eltérően zsidó, és mindig a zsidó törvény és hagyomány „férfias” jellegével áll szemben. Utóbbiról lásd Clara Royer tanulmányát: Clara Royer, „Az apai Törvénytől az anyai írásig”, ford. Horváth Ágnes, Múlt és Jövő 19, 4. sz. (2008): 84–98.
