Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
75 nevénél. A „Leviatán” név a Bibliá ban szörnyet jelent, 19 de például Julien Green Leviathan című regényében egy szimbolikus jelentésréteg is rakódik rá: a kiismer hetetlen rémség, ami az emberek vesztét okozza. A nyolcadik stáció ban tragikus véget valóban Leviát hozza a szereplőkre, hiszen közvetve miatta öli meg Giza a főbírót, és végez magával is. Erre utalhat az is, hogy a falu plébánosa a szöveg végén azt mondja a festőnek, jobb lett volna, ha soha nem találkoznak. Leviát azonban szembe tud nézni bűnével. A regény végén felismeri, hogy Giza és a főbíró harcának, mely a két fél halálával végződött, ő az oka: „Az egésznek ez az idegensége volt az, ami tehetetlenségét, rémületét arra kényszerítette, hogy legalább meglássa a szemével mindazt, ami történt, ami van. S így közelebb jusson legalább ahhoz, ami mind őt terheli.”20 A festő a ravatalon megcsókolja mind a halott Giza, mind a meggyilkolt főbíró arcát. A csók a szeretetet jelképezheti, amit Leviát – legalábbis a főbíróval szemben – nem tudott megtalálni magában. Ez a kép a szöveg elején olvasható jelenetnek a párja, ahol a festő Kanitz bíróval való találkozása után, miután felfedezte a gyűlöletet a férfiban (és emiatt: magában is), rajza által megpróbálja átváltoztatni ezt az érzést: Igen, előbb ki kell oltania a szeme világát, így-e, mozdulatlanra zárni a hideg száját, igen, így, leejteni szögletes, rideg állát, látod, ha így rajzolod, holtan, igaz, nincs is benne nemesség, szépség, de legalább az ő gonoszsága és a te gyűlöleted s művészi tehetetlenséged se látszik rajta! Ahogy elkészült a halott főbíróval, Leviát keserűen mosolygott. Valahogy még mindig nem tudott megnyugodni ebben. S hogy kibékítse magát, melléje rajzolta önmagát is holtan.21 Végül a festő ezt sem érzi elégnek, és őszintétlenül ugyan, de megcsókolja a rajzon lévő arcot, majd összetépi a papírt, aminek darabjai ezután egy sírra esnek, előrevetítve a regény végét. A képesség arra, hogy szembenézzünk saját „bűneinkkel” a Pap Károly-oeuvre egyik legfontosabb mozzanata, mely többek között a szerző Zsidó sebek és bűnök című vitairatában is megjelenik. Kanitz főbíró, Leviáttal ellentétben, nem vállalja fel saját „bűnét”, még akkor sem, amikor Giza lehetőséget ad neki erre: „Most már eleget ütöttél, most már ösmerd be, hogy te is olyan oktalan állatja vagy a mezőnek, mint ennek a csősznek a kutyája itten! Ha ezt beösmered, akkor neked is megbocsátok” – mondja neki Giza, miután Kanitz ▼ 19 Keresztyén bibliai lexikon II., szerk. Bartha Tibor (Budapest: Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1993), Arcanum. Utolsó letöltés: 2021. nov. 11. Hozzáférés: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonokkeresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/l-CA186/leviatan-CA1C6/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa2 9ub2tfQzk3QjIiXX0sICJxdWVyeSI6ICJsZXZpYXRcdTAwZTFuIn0 20 Pap, A nyolcadik stáció, 221. 21 Uo., 27.
