Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Buday Bálint: A metalepszis hatásfunkciói (Tolnai Lajos A mostoha leány című balladájában)
69 A másik lehetőség, tehát amennyiben a lányok nem értik az állatok beszédét, hanem csak kuruttyolást és madárcsicsergést hallanak, és fogalmuk sincs arról – az állathangok atmoszférateremtő hatásfunkcióit leszámítva –, hogy az érintettek jelen vannak, sőt kiegészítik, újramondják a történetet, akkor a történetnek sokkal inkább a megismerő funkciója kerül a középpontba. Véleményem szerint ezáltal nyer értelmet a mise an abyme alakzata is, hiszen így a fiktív hallgatóság tudása a mai olvasóéhoz hasonlít, mivel ők is először hallják a történetet, amelyet valóban fiktívnek kell tekintenünk. Ha úgy olvassuk tehát a balladát, hogy magára a befogadásra próbál utalni, az az érzésünk támadhat, hogy a ballada centrumában levő két versszak története mintegy ráfolyik az utolsó két versszakra. Így mintha a műalkotásnak a befogadóra gyakorolt hatását próbálná metaforikusan modellezni, hasonlóan, ahogy bármilyen műalkotás hat a befogadóra, ezzel bizonyos mértékig megváltoztatva a befogadót körülvevő világot, illetve a világ érzékelését. A békakuruttyolás így válik a boszorkány, a madárcsicsergés pedig Kenderesi Sári védőbeszédévé. Ezáltal az utolsó két versszak csupán egyetlen befogadó (például az egyik kendermosó lány) egyetlen lehetséges történetértelmezésének tekinthető, az erkölcsi állásfoglalás pedig nem adott, hanem az olvasó feladata. A kérdés talán szándékosan nem eldönthető: mintha a bonyolult rekurzív szerkezettel és a kettős olvasattal éppen a szóbeli hagyomány egyszerűnek tételezett működését próbálná színre vinni. A népballada a műballadában szerkezettel pedig mintha az oralitásra való rájátszásra, illetve eszközkészletének intellektualizálására helyezné a hangsúlyt. A szóban előadott népballada a közösség ismeretkincsére alapozó „balladai homály”-ként emlegetett sajátossága ugyanis átértelmeződik a műballadában,40 a hézagosságot éppen a nem tudás által létrejövő különböző olva satok lehetőségére használja fel. Tolnainak ez a balladája tehát egy olyan narratív eljárást működtet, amelyet inkább a posztmodern sajátosságaként tartunk számon. A fiktív és reális közti határ játékba hozásával, a tükörszerkezetek alkalmazásával és a nézőpontok pluralizálásával mintha az egyetlen inherens jelentéssel szemben a jelentés sokszorozódására, a többféle értelmezési lehetőségre akarna figyelmeztetni. Mindezt pedig nagyon eredeti módon, egy igen bonyolult narratív struktúra segítségével teszi. A mostoha leány mellett van még jó néhány figyelemre méltó balladája Tolnainak. Ha kizárólag a többértelműség, a kettős olvasat és jelentéssokszorozódás problémakörét vesszük figyelembe, érdemes megvizsgálni A szegény vándorló legényről című balladát. Itt a narrátor mintha a mű belső világának megismer hetőségére, az erre kínálkozó lehetőségekre és a félreolvasás következményeire hívná fel a figyelmet azáltal, hogy a szeretteitől távol haldokló katona diktálta ▼ 40 Tarjányi, Arany János..., 281.
