Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Buday Bálint: A metalepszis hatásfunkciói (Tolnai Lajos A mostoha leány című balladájában)
67 szélésben mintha magáról a történetmesélésről és befogadásról akarna mutatni valamit azáltal, hogy a sorozatos metalepszisekkel a keretelbeszélés magára húzza a beágyazott történetet. Hiszen a keretben nincs tragédia, az egyetlen kép csupán: este a kendermosó lányok a banai tó partján kendert mosnak és hallgatják Pintér Örzsit, miközben madárcsicsergés és békakuruttyolás hallatszik. Tulajdonképpen idilli kép, miközben a szövegegész a beékelt tragikus szerelmi történet miatt mégsem nevezhető annak. A tragédia tehát csak bújtatottan, az alsóbb, beágyazott történetből – Pintér Örzsi szólamából − kerül elő. A kendermosás motívuma mellett – ahogy azt már említettem – a két sík közötti kapcsolatot erősíti az intradiegetikus narrátor, Pintér Örzsi, akinek a történetmondása meglehetősen rendhagyó: az elbeszélői diszkurzus szintjét mindkét irányba átlépve először népdalküszöbbel bevezetett kérdést intéz a befogadókhoz, majd egy intést a hőséhez. Ezután ismét a kendermosókhoz fordulva megmagyarázza a halott Sárihoz intézett szavait. Ez a többszörös retorikai metalepszis azért érdekes, mert kétszeresen is megkérdőjeleződik általa a beágyazott történet fikcionalizáltsága az extradiegézishez viszonyítva. Egyrészt az aposztrophé miatt, másrészt a hallgatók megszólítása által olyan térbe lépteti őket, amelyről feltételeznénk, hogy élesen el van választva az intradiegézis szintjétől.37 A balladán belüli két világ közötti határ tehát meglehetősen elbizony talanodik. Az utolsó két versszak további két narrátora a keretelbeszélés szintjéről nézve azonban már teljesen elmossák a valóság és a fikció (vagyis az extra- és intradiegézis) egyébként is bizonytalan határát, sajátos pozíciót töltenek be a különböző elbeszélői szintek dimenzióiban. A két állat mintha a történet szereplőinek, Kenderesi Sárinak és mostohájának reinkarnációi lennének, kilépnek az intradiegetikus narratíva szintjéről − vagyis ez már egy ontológiai metalepszis, egy teljes határátlépés. Ezzel gyakorlatilag teljesen eltűnik a két narratív szint közötti választóvonal. A beágyazott történet kitör intradiegetikus voltából és beépül a keretelbeszélés világába. Itt érdemes kitérni a meglehetősen enigmatikus, kurzivált kakasdombi helyszínre is. A kakas és a boszorkány összekapcsolása gyakori jelenség a folklórban. A kakashoz a hajnali kukorékolás miatt a nappal eljövetele erősen kapcsolódik, ezáltal a boszorkány szférájának határát is kijelöli. A kakasnak tehát két világ összekötőjeként lélekkísérő funkciója van, így a kakasdomb egyszerre utalhat Sárinak a halála által a boszorkány hatalma alóli felszabadulására és a madár képében megjelenő lélek lehetőségére. Szintén kettős értelműnek érzékelem a ▼ 37 Ezt értelmezhetjük akár öntükrözésnek is, ha feltételezzük, hogy az intra- és extradiegézis szintjei között ugyanaz a viszony áll fenn, mint a műalkotás és az olvasó között.
