Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Buday Bálint: A metalepszis hatásfunkciói (Tolnai Lajos A mostoha leány című balladájában)
59 vagy egyáltalán arról, hogy lennének versei, az akkor már ünnepelt költő sosem nyilatkozott diákjainak, ebből a szerénységből azonban nem következik, hogy ne lettek volna igen erős kritikai megjegyzései a kortársait illetően: „– Lisznyai? – Egy semmi. Tóth Kálmán? Egy semmi. Szász Károly? Egy utánzó semmi. Lévay? Ezt olvashatja” − idézi Aranyt Tolnai.3 Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy Tolnait mint emlékezőt mindig fenntartásokkal érdemes kezelni, jelen esetben például Szász Károlyhoz fűződő meglehetősen erős ellenérzése miatt, amelyet szintén kiolvashatunk önéletrajzi regényéből.4 Nehéz természetének köszönhetően élete során nagyon sok ellenséget szerzett, akiket nemcsak élőszóban vagy újságok hasábjain, hanem műveiben is keményen ostorozott, ez pedig elemzői szerint közvetlenül vezetett művei esztétikai minőségének romlásához.5 A kortársaira gyakran haraggal emlékező Tolnai ugyanakkor mindig nagy elismeréssel nyilatkozik egykori tanáráról, talán ezért lehet kézenfekvő az a következtetés,6 hogy epigonsága is az elismerés vágyából fakadt. Ezt a hőn áhított és – legalábbis kezdetben − megkapott elismerést lélektani szempontból is tanulságos művelettel vitatja el saját magától.7 A kettejük közötti viszony természetét azonban, főleg Arany Tolnai tehetségét illető álláspontját, semmiképp sem szabad csupán Tolnai vallomásaira hagyatkozva rekonstruálnunk, ahogy azt monográfiaírói tették.8 Ezek ugyanis – mint azt a következőkben érzékeltetni fogom – inkább tűnnek egy önmítoszteremtés vagy sajátos alkotói szerepfelfogás eszközeinek, mint hiteles emlékezésnek. Többek között Gergely Gergely Tolnai-monográfiájából tudjuk, hogy nagykőrösi pályafutása alatt Arany több diákot felkért művei másolására, melyért pénzt fizetett nekik.9 E kézirat, amely minden bizonnyal a Kisebb költemények nyom dai tisztázatául szolgált, a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár kéziratai között ma is megtalálható.10 Ezek egyike volt Tolnai is (akkor még Hagymássy Lajos), aki azonban szorult anyagi helyzete ellenére sem volt hajlandó tanárától pénzt elfogadni. Már az is beszédes, hogy Tolnai úgy emlékszik, Arany ▼ 3 Tolnai Lajos, A sötét világ: Regény ([Budapest]: Athenaeum, 1942), 51. 4 Uo., 100. 5 Barta János, „Egy különös író sötét világa: Számvetés Tolnai Lajos körül: Első közlemény, Irodalomtudományi Közlemények 68, 2. sz. (1964): 133−151., 139−140. 6 Gergely Gergely, Tolnai Lajos pályája: Egy fejezet a magyar regény történetéből, Irodalomtörténeti könyvtár 15 (Budapest: Akadémiai, 1964), 39. 7 „Hát tudja mit? Ne írjon. Tanuljon nyelveket. Ott az angol, francia, ott az olasz, spanyol – nem is szólva a németről – ezeket, ezeket, öcsém. A verseknek pedig hagyjon békét. Ne irka-firkáljon.” Tolnai, A sötét világ..., 59. 8 „Tolnait igen sértette, amikor egyik alapítványi díjból Arany szegénységére való hivatkozással ítélt oda három aranyat.” Gergely, Tolnai Lajos pályája..., 20. 9 Uo., 39. 10 Szilágyi Márton. „»van ott sokféle faj«. Arany János Kisebb költemények című, 1956-os kötetének keletkezése”, Irodalomtörténet 98, 4. sz. (2017): 450−466., 456.
