Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 6. szám - Buday Bálint: A metalepszis hatásfunkciói (Tolnai Lajos A mostoha leány című balladájában)

60

egyedül őt kérte fel a másolómunkára – miközben a kéziraton Szilágyi Márton szerint Aranyén kívül négy kéz különíthető el.11

Még jellemzőbb, hogy Tolnai saját önzetlenségének nem kívánt ellentételezését látja abban, hogy Arany később neki ítélt három aranyat – egy másik tanulóval megosztva – Tomori Anasztáz ötaranyas pályadíjából, amelyet Arany legtehetségesebb diákjának ajánlott fel. Így vall tehát költői pályakezdéséről: „Engem tehát a másolás és a szegénység ütött poétává. A részvét és a nyomor. Mankó! Jó két mankó. De hát így volt.”12

Azzal, hogy Arany pusztán szánalomból vagy „tartozása fejében” ítélte volna oda a pályadíjat, vitába kell szállnunk, cáfolja ezt ugyanis Arany Tompának küldött 1856. augusztus 1-jén kelt levele:

Tomori 5 arany jutalmat tett fel ez évben, legjobb tanítványom számára. Két fiú volt kitűnő a többi felett: egy lyricus és egy epicus. Amaz egy nagy füzet verset adott, melyek általában véve nem rosszabbak, mint a legifjabb költői nemzedék nyomtatott művei: ez egy eposzt, 5 énekben, Etelköz

czím alatt, (Toldi modorában) melyhez Kinizsi kutya se lehet. Megosztottam a jutalmat. Nevök Hagymási és Szilády (ez a halasi pap fia) .... majdnem »Szilágyi és Hajmási.«13

Ahogy a levélből is kitűnik, Arany látott tehetséget Tolnaiban, valószínűtlen tehát, hogy helytálló lenne Tolnai emléke, mely szerint Szilády volt az üdvöske, hiszen az öt arany ösztöndíj is három-kettő arányban került megosztásra, Tolnai javára.

Talán szintén a mítoszteremtéshez tartozik az az emléke is, hogy évekkel a gimnázium befejezése után, szintén Arany hatására fordult a prózaírás felé. Az – egyébként Aranyné biztatására írt és a Koszorú

ban megjelent – első elbeszéléséről így ír Tolnai:

Illetlen volt, de nem bírtam ellenállni a kívánságnak, hogy mit szólhat Arany a beszélyről. Csak Aranyné volt otthon. – Ne menjen, Tolnai, jöjjön be hozzánk. Jaj, Bérczy Károly, Eötvös el volt ragadtatva a maga beszélye által. Írjon mentül többet. János azt mondta, hogy maga ne írjon soha egy sor verset is, csak novellát.14

Annak azonban, hogy verseit ne méltatta volna Arany, némileg ellentmond az a tény, hogy 1861 és 1864 között, még Tolnai verseskötetének megjelenése előtt, ▼

11 Uo., 457–458.

12 Tolnai, A sötét világ..., 50–53.

13 Arany János − Tompa Mihálynak, Nagykőrös, 1856. augusztus 1.: Arany János, Levelezése (1852−1856), s. a. r. Sáfrán Györgyi, Bisztray Gyula, Sándor István, Arany János összes művei 16, 726–730. (Budapest: Akadémiai, 1982), 728.

14 Tolnai, A sötét világ..., 79.