Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Szilasi László: Saját élet (regényrészlet)
10 a barna anyaggal, de valamilyen értelemben mégis felnőtté váltam így, mintha felpróbáltam volna anyám valamelyik magas sarkú cipőjét. Végül jelentenem kellett az esetet. Levette a ruháimat. Megmosott a tiszta és hideg vízzel. Új holmikat adott. Neked nem kell ezt csinálnod magaddal, édes kisfiam. Mehettem játszani, de a felnőttség akkor mindörökre összekapcsolódott bennem az ürülék fogalmával. A felnőttek élete szaros. ▶ ▶ ▶ Répa Anyám fiatalabbik bátyjának idősebb lánya egy nyári napon kiette a húslevesből a zöldségeket. Kivették neki a levesből a krumplit, a zellert, a petrezselymet, a répát, leszűrték őket, megehette őket ebéd előtt, egyenesen a szűrőből. De a répa megakadt a torkán. Félrenyelte, cigányút. Se ki, se be. Az anyja sikoltozva verte a hátát, lelógatta a bokájánál fogva, pofozta a fejét, semmi eredmény. Kékült, zöldült a gyerek, meg fog halni, meg fog halni, az anyja felkapta, rohant vele az SZTK-ba, ott állt a tér túloldalán, a be nem fejezett templom alapjaiba építették bele. Rohant a téglajárdán. Teli torokból ordított. Rázkódott a lány. Már nem volt magánál. Rohant, rohantak a körzeti orvoshoz. Hívták a mentőt, de az orvos látta, hogy a baj nagyon nagy, szikét fogott, fel akarta vágni a gyerek torkát. Már-már nekilátott, amikor újraindult a légzés. Nyoma sincs a répának, drága anyuka. Félek a fulladástól, miatta félek, nem tudtam nyelni, hipnotizáltak. ▶ ▶ ▶ Meggylekvár Csak annyit láttam, hogy ott tipródnak a kerti csap körül, anyám sikoltozik, kiabál, és tiszta erőből veri apám hátát, akkorákat üt rá, amekkorákat csak bír. Nagyon szerették egymást, azt tapasztaltam, most miért veszekszenek. Nagyon megijedtem, rohantam be az egyik utcai szobába Anyumamához, jöjjön, veszekszenek, segítsen. Mintha a kályhánál állt volna, ott melegítette a hátát, talán csak megszokásból, hiszen már érett a sárgabarack meg a meggy, már rohant is kifele. Anyámék már ölelgették egymást, nincsen semmi baj, csak apád megkóstolta a meggylekvárt, összerántotta a torkát, édes és savanyú és meleg, ez nem jó neki, amióta kivették a manduláját. Apám még köszörülte a torkát, meg vizet is kért, de mindenki nevetett, vigyázz a manduládra, fiam, nehogy neked is ilyen bajod legyen. Vigyáztam, nagyon vigyáztam, ódzkodom azóta is a fagylalttól, nehogy bajom legyen, még a végén megfázom. ▶ ▶ ▶
