Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Szilasi László: Saját élet (regényrészlet)
9 apámnak ki kellett volna vágnia a pottyantós budi mellett álló jegenyefát. Jókora fa volt, nagyon magas, csákánnyal püfölte a burjánzó tövet, kidől a fa, nyoma sem marad, többé nem fog újranőni. Lendít, üt. Csattog az eszköz, remeg a magas fa, lenyűgöz a hatalmas erők összecsapása. Az egyikük az apám. De lehet, hogy a másik is az. El ne menj mellőlem, szrácsekom, még a végén rád dől, drága kis babszemecském. Félretette a csákányt. Kantafedélből itta a vizet. Aztán oldalba pisilte a jegenyefa sebzett tövét. Akkor láttam meg az apám faszát. Megállt az idő. Bizonyos értelemben most is áll. Iszonyatos monstrum volt a farka, hatalmas, felfoghatatlan méretű képződmény. Barna, meglepően mélybarna volt a színe, és a fallosz meg a heregolyók majdnem egyforma kiterjedést mutattak. A saját picike, rózsaszín mütyikémre gondoltam, valóban minden apró ott. Egyetlen szó ismétlődött a fejemben. Krumpli. Az apám fasza akkora volt, mint három hatalmas krumpli. Ahhoz hasonlított, nem, nem is hasonlított: azzal vált azonossá. Hatalmas erőt éreztem a krumplikban. Összehasonlíthatatlan hatalmat. El kellene vennem tőle ezt a rémítő felszerelést, hogy ne rettegjek tőle itt a budi tövében ennyire. Célt éreztem magam előtt. Egész életre szóló célt, hogy egyszer majd az én farkam is ekkora legyen. Krumplikat akarok a lábam közé, sáros és kemény, barna bőrű édesburgonyát. ▶ ▶ ▶ Vatta a segglyukban Gyerekkoromban a fürdőszobában állt egy fehér kád, amihez a vasárnap esti fürdések idején egy fatüzelésű és oszlopszerű kazánnal melegítettük a vizet. A gyerekek életkoruk szerint fürödtek a vízben, aztán anyám hajat mosott benne, és végül apám is megöblögette benne a lábát. Ott állt a mosógép meg a centrifuga, sokáig tartott a mosási folyamat, és ha télen kiteregetett a kertben, a ruhadarabok recsegősen keményre fagytak a hidegben. És hát a fürdőszobában helyezték el az angol WC-t is, az akkori idők egyik technikai remekét. Belepiszkítottál. Megtakarítottad magad. És aztán a tiszta víz elvitt mindent. Csoda. Ezek a fránya angolok. Anyám is nagyon tisztelte ezt a remek dolgot. Ő ott intézte azokat az ügyeit, amik a havi tisztulásához tartoztak. Akkoriban még nem volt elérhető a tampon és az egészségügyi betét. Ezért aztán vattát használt, csodálatosnak tartottam azokat a könnyű, fehér csomagokat. Felemelte a szoknyáját. Lehúzta a bugyiját. Levette a vörös csomagját. Megtörölközött. Aztán föltette az újat, a tisztát, a fehéret. Bugyi. Szoknya. Rendületlenül dolgozott tovább. És én ezt az egészet pontosan kileshettem az előszobából. Meg is irigyeltem. Kifigyeltem, hogy ő elöl vérzik, de nekem nincs olyan szőrös valamim. Ezért aztán arra jutottam, hogy kakilás után nem papírt használok majd, hanem felhelyezek a hátsó vágásomba egy jókora csomag vattát. Szaros lett, csúszott, kényelmetlen volt, összevissza kentem magam
