Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Szeberényi Zoltán: A lélek hossza avagy A költő tudománya (Tőzsér Árpád: A lélek hossza. Tanulmányok, kritikák, esszék, jegyzetek)
125 szlovák, lengyel és cseh költőkkel, írókkal. Különösen a szlovák Milan Rúfus, a cseh Hrabal, a lengyel Zbigniew Herbert és Czeslaw Milosz munkásságát elemző tanulmányok válthatnak ki jelentős érdeklődést. A tizenkét éve elhunyt Rúfus az újabb szlovák líra egyik legnagyobb hatású költője. A róla szóló A misztikus realista című Tőzsér-tanulmány a szlovák tudo mányos körökben is figyelmet keltett. Rúfus költészete olyannyira elüt korunk szlovák költői kánonjától, hogy – Tőzsér szerint – nincs ma érvényes értelmező és értékelő nyelv a megközelítéséhez. Vallásos költőnek számít, egy róla szóló (szlovák) monográfia egyenesen poeta sacernek, „szent költőnek” aposztrofálja. A szlovák poéta a misztika, a transzcendencia tartományaiban érzi magát otthon, de nem szakad el a realitásoktól sem – írja Rúfusról Tőzsér. Olyan művek bizonyítják ezt, mint a Kőműves ballada című terjedelmes, önéletrajzi jellegű verskompozíció, vagy a Hegyilakók , a Hegyi szántó s a Harangok című lírai opusok. A találó Pilinszky-párhuzamokkal fűszerezett tanulmány először a költő 80. születésnapja tiszteletére rendezett budapesti ünnepségen hangzott el. Nyomtatásban szlovákul is megjelent. Felfedező jelleggel bír a kötet Hrabal-tanulmánya, amely a jobbára prózaíróként ismert „nagy fecsegő” lírai vénáját, költői indulását, életművének el nem hanyagolható poétikai vetületét tárja fel a magyar olvasók előtt. Tőzsér meggyőző példákkal bizonyítja a népszerű cseh író prózájának lírai telítettségét, s mutatja be sajátos, a szürrealizmusba hajló poézisét. Hrabal szabadversekkel indult, csak a múlt század negyvenes-ötvenes éveinek fordulója körül váltott át prózára, de költői indulását, vonzódását a lírához sohasem tagadta. A fentebb említett két kiváló lengyel költő barátságának, majd meghasonulásának, ellenségeskedésének irodalmi vetületét elemző és dokumentáló Emberagyag contra kristályfogalmak című tanulmány mondanivalóját Tőzsér saját versfordításaival illusztrálja. A két szellemóriás egy életen át tartó viaskodása olyan kiváló művekben tükröződik, mint Herbert Chodasiewicz című iróniával telített, maró verspamfletje, vagy a nagyívű Fortinbras gyászéneke . Czeslaw Milosz kettejük kapcsolatára utaló legjelentősebb verse: A költészetről , a Zbigniew Herbert halálát követő telefonhívások kapcsán című, nekrológnak is felfogható kompozíció. A prózaírókkal foglalkozó második rész tanulmányait olvasva árnyalnunk kell Tőzsérnek az írásunk elején hangsúlyozott, egyoldalúnak tűnő kötődését a lírához, a poétika műfajaihoz. Ebben a részben kiváló, mély empátiával megírt prózaelemzések egész sorát olvashatjuk. Ottlik Géza centenáriuma ürügyén az író Iskola a határon és Hajnali ház tetők című regényeinek, valamint a Buda című posztumusz művének átfogó, komparatisztikus jellegű elemzését olvashatjuk. Nem kétséges, hogy a gyakran „egykönyvűnek” aposztrofált író életművének iskolateremtő értékei ebben a három műben érhetők tetten. Az Iskola a határon és Musil Törless iskolaévei című
