Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Brunner Attila: Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén II. (Szempontok az alföldi parkok kutatásához)
101 Brunner Attila Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén II. Szempontok az alföldi parkok kutatásához Történeti áttekintés A 19. század soha korábban nem látott modernizációs hullámokat hozott az addig falusias településviszonyokkal jellemezhető Alföldre. A településképeket teljesen átalakító új, városi és városias építkezések (városházák, iskolák, bankok, üzlet- és polgárházak) a század végén a centrumba irányuló forgalomnak köszönhették létrejöttüket. A városi térhasználatnak azonban létezett egy kifelé irányuló mozgása is, ami elsősorban a rekreációs tevékenységek számára kijelölt helyek, a közkertek felé irányult, s ennek a típusú térhasználatnak nem elsősorban városi térfalak adtak keretet, hanem kertépítészeti elemek és az élő növényzet. A modernitás és az urbanizáció történetéhez szorosan hozzátartozik a közkertek története. Európa és Észak-Amerika nagyvárosaiban a fásítás és a parképítés ugyanúgy az infrastrukturális nagyberuházások közé tartozott, mint a csatornázás vagy a vezetékes vízhálózat létesítése, egyúttal esztétikai és filantróp jelentőséggel ruházták fel, s a nagyvárosban az elveszített természet pótlékának is tekintették.1 Az Alföld, közelebbről pedig a Duna–Tisza köze városainak modernizációját tehát érdemes a közkertek szempontjából is megvizsgálni.2 A parkosítás kezdetei és tájképi kertek A Duna–Tisza köze Kecskemét környéki régiójában az első közhasználatú zöldterületet Kecskeméten hozták létre a városárkon belüli, gyakran mocsarasodó Déllőtó helyén 1834–1837-ben, Gyenes Mihály (1800–1868) elgondolásai alapján. A 12, 16 és 20 ölnyi széles, 156 öl hosszú téren kialakított Gyenes-kert (a „belsétatér”, ma Gyenes Mihály tér) sorba ültetett fáit 1846-ban „gyönyörű zöld erdő”-nek látták. ▼ 1 A korszak egyik városesztétája, urbanistája, a Magyarországon is olvasott amerikai Charles Mulford Robinson, aki a nagyvárosról rendszeresen az erdő metaforáját alkalmazva írt, a közkertek kérdését egyértelműen filantróp mozzanatnak tekintette, míg az esztétikus város képéhez rendelte a fákat. Robinson 1903, 321–336. Robinson 1915, 123. 2 A dolgozat megírásában nyújtott segítségért itt mondok köszönetet Székelyné Kőrösi Ilonának, Varga Ildikónak, Sümegi Györgynek, Bechtold Ágnesnek.
