Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Lengyel András: Az értelmiségivé válás cselédlépcsőjén I. (Szegedi főiskolai éveim – lapok egy önéletrajzból)
63 meg is halt. Emléke szomorúsággal tölt el. Koter Ilona (későbbi, férjezett nevén Papp Andrásné) szintén a Békés megyeiek táborát erősítette, Csorvásról jött, ha jól emlékszem, paraszti, de nem szegény családból. Korrekt, szolid megbízhatóság jellemezte, nem árult el különösebb képességeket. Németh Edit, ha nem csal meg emlékezetem, csak másodévtől járt velünk. Okos, érzékeny, csinos lányként él emlékeimben, komoly irodalmi tájékozottsággal, vonzó, határozottan vonzó személyiséggel. Számomra a csoport egyik legfontosabb tagja lett, szerettem a társaságában lenni. Nőisége is, intelligenciája is, lénye finomsága is megragadott. Úgy tudom, soha nem ment férjhez. Az válhatott tehertételévé, ami legfőbb erénye: szenzibilitása. Sajnos rég nem láttam. Egyszerre sokat is, keveset is tudok róla. Az emberi személyiség nagyon bonyolult valami, s ezt nála is tapasztaltam. Pálfi Gizi (későbbi hivatalos nevén: Takács Jánosné) rokonszenves, szeleburdi, a tudományokban nem sok kárt tevő leányzó volt. Származásáról nem is nagyon vannak emlékeim, csak alkata emléke él bennem. Nem tűnt ki semmivel, hacsak azzal nem, hogy közösen drukkoltunk neki, Rigó Jázon ki ne rúgja filozófiatörténetből, mert az az elégtelen már megpecsételte volna főiskolai pályáját. Érdekes, de nem biztos, hogy véletlen fejleménye életének, hogy – úgy tudom – valahol Békésben az iskolaigazgatóságig vitte. (Nem minden a tudás, jegyezte meg némi malíciával róla, karrierjéről szólva egyik csoporttársunk.) Pozsár Vili Jugoszláviából, a Vajdaságból jött, jobb módú parasztcsaládból, ambíciókkal és lehetőségekkel. Memóriája, kivált számmemóriája messze az átlag fölötti, e téren, azt hiszem, kevesek vetélkedhetnek vele. A magyar, főleg a nyelvészet, gondot okozott neki, s a történelmet is valami fakticitásként fogta föl. Amíg velünk járt, jóban voltam vele, barátkoztunk, de lénye bizonyos vonásai fékezték ezt a barátkozást. Az a szociokulturális közeg, amelyből jött, erősen behatárolta karakterét. Nyelvészeti problémái miatt ő is váltott, első év után máshová ment át tanulni. Később, úgy tudom, a földrajzban jeleskedett, egy ideig Pécsett élt, majd visszament szűkebb pátriájába. (A főiskolán egyébként nem az egyedüli volt, aki Jugoszláviából jött át.) Szabó Sanyi a vidékiek közé szintén a pestiek világát hozta el. Jó képességű, jól tanuló „szépfiú” volt, szeretett focizni (később hosszú ideig sportújságíróként dolgozott, a Népsport ba s a Labdarúgásba is írt), szép lányokkal járt. (Egyik partnere Hajdú Péter nyelvészpro fesszor föltűnően szép lánya, Sára lett.) Alkatában földezhető valami zsoldosokra jellemző érzelemmentes, hideg pragmatizmus. Soha sem volt köztünk vita, de idegenként éltünk egymás mellett. Tajti Erzsi tiszakécskei parasztlány volt, szolid, szorgalmas, visszahúzódó, közös éveinkben soha nem került előtérbe. Pedig, mint később kiderült, emberi tartása sokak számára példa lehetne. Tanárként, igaza tudatában vállalni merte az összeütközést helyi hatalmasságokkal. S a maga területén hasznos kulturális szerepet töltött be. (Valószínűleg már ő is nyugdíjas, rég hallottam róla.) „Konzervativizmusa”, amelybe, legalábbis újabb változatába Bibó is belefér, sőt előkelő helyet foglal, pozitív ellenpólusa annak, amit Hargittai
