Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Zelei Miklós emlékére - Zalán Tibor: Felezőszonettek (vers)
4 A változás illatára ferdén esett a hó Az előszobában költőket nyomorgattak nők Az írószövetség műbőr kanapéjába a csikkek beleégtek Minden irányban suhancok kockáztak a tévedéssel Az életükkel A helyét kereső ember botlása óhatatlan Befejezés Lehet látványosan vagy annak elhagyásával A vége ugyanaz Előre dőlve a ferde esőben a ravatalozó felé botorkál A kettévágott falu harangjai szétzúgják kifáradt agyát Ezen az esős Keleten az ember nem porból hanem sárból vétetett Hol a megbocsátás s megbocsáthatatlanság összeér A túloldalon a megbocsáttatás várja Az ember sárból jön s a sárba tér Testében lesz por Esős Kelet Kifáradt agyak Vér és megszállás Kettévágott falu harangjai zúgnak szét a ravatalozó felé Botorkál Meg-megállva ferdén az időben Lassan a végéhez ér ő is Tudja Látványosan vagy az elhagyásával
