Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Branczeiz Anna: A szégyen retorikája József Attila A bűn című versében
50 Csakhogy József Attila versében az ítéletalkotás is hipotetikus; az én megpróbálja külső perspektívából szemlélni magát, ez az igyekezete azonban eleve kudarcra van ítélve. Kulcsár-Szabó Zoltán a Ki-be ugrál című versről szóló értelmezésében Sartre, illetve Merleau-Ponty nyomán arra mutat rá, hogy: „[a]z én éppen akkor vesz tudomást saját érzéki és érzékelhető, ilyen értelemben külső létezéséről, amikor a másik tekintetét mint rá irányított tekintetet érzékeli.”15 Az én tehát „csak mint másokra való vonatkozás hozzáférhető önmaga számára”.16 Sartre – a Kulcsár-Szabó által is idézett – könyvének vonatkozó fejezetében azt taglalja, hogy a szégyen interszubjektív viszonyban létezik, elsődleges struktúráját tekintve valaki előtti szégyen.17 Más szavakkal: a szégyenérzet a másik tekintetében konstituálódik; ennek hiányában nem élhető át a maga teljességében, nem lehetséges feloldása sem. Szégyen a versben és a befogadásban Ehhez kapcsolódóan van még egy értelmezési lehetőség: ez a befogadásban érvényesül. Gillian White 2014-es Lyric Shame című monográfiájában a líra szubjektivitását, bensőséges karakterét hangsúlyozó, az Új Kritika értelmezői gyakorlata nyomán elterjedt értelmezéseket a megszégyenítés aktusával állítja párhuzamba. Szemléletes példája ennek az úgynevezett „vallomásos költők” recepciótörténete: verseik azért szégyellnivalók, mert olyan privát témákat emelnek át a költészetbe, amelyek máskülönben nem tartoznának a nyilvánosságra. White a szégyendinamikának arra a koncepciójára épít, miszerint a másik viselkedése miatt érzett szégyenünket vetítjük rá a másikra; azaz a „megszégyenítő” felől közelít a kérdéshez. Az értelmezésben ez a megszégyenítő aktus olyan prekoncepciókat erőltet a versekre, amelyek elfedik az egyes életművek poétikai sajátságait, hatástörténeti vonatkozásait. Pedig a versnek nincs szégyenérzete, hiszen a vers csak szöveg: ezért White szerint „szégyentelenítenünk” („unshame”) kell az olvasati stratégiáinkat.18 Elemzéseiben ezért a bevett értelmezői gyakorlatokkal ellentétes szempontokat igyekszik felvetni. Szempontunkból nem White felvetéseinek ▼ 15 Kulcsár-Szabó Zoltán, Magány és énhiány József Attilánál = „Mint gondolatjel, vízszintes a tested...”: Tanulmányok József Attiláról, szerk. Prágai Tamás, Bp., Mindentudás Egyeteme, 2005, 131. 16 Uo., 132. 17 Vö. Sartre, Jean-Paul, A másikért-való lét = A lét és a semmi , ford. Seregi Tamás, Bp., L’Harmattan, 2006, 279–368., 279–280. 18 White, Gillian, Lyric Shame. The „Lyric” Subject of Contemporary American Poetry, Cambridge, Massachusetts & London, England, Harvard University Press, 2014, 6–7.
