Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Brunner Attila: Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén I. (Szempontok az alföldi parkok kutatásához)
103 mindenesetre az angolkert ezekben és az első városi közkertekben is az uralkodó stílus volt, amennyire más forrás híján az 1880 körüli állapotokat dokumentáló kataszteri térképek alapján ez megítélhető. A magánkertek és nem nyilvános kertek elsősorban méretükben különböztek a közkertektől. A közigények szolgálatát ugyanis jóval nagyobb léptékű tervekkel és területen lehetett kiszolgálni, s ezért létesítésük eleve városrendezési kérdésnek számított, ilyen módon pedig a helyi politikai akarattól is függött. A közkertek létesítői számos forrásból inspirálódhattak. A kecskeméti sajtóból kiderül, hogy a kortársak ismerték Szeged, Temesvár, Arad és Szentes parkjait már az 1870-es években, s a pesti Városligetet is példaként hozták fel a parkügyben megszólaló vezércikkek, de a külföldi nevezetes parkok (Bécs, London) sem csak hírből voltak ismertek.30 Mindezek viszont nem annyira a kompozíciók tekintetében, hanem inkább a modernség jegyében voltak példaadók a Duna– Tisza köze lakói számára. A kutatástörténeti előzmények ismeretében kijelenthető, hogy Kecskeméten és környékén a közkertek a nagyvárosok mintájára jelentek meg. Míg azonban a nagyvárosokban a közkerteket a szűk, zsúfolt térből való kiszabadulás céljával hozták létre, addig az alföldi mezővárosokban a funkció is megváltozott. Kecskemétről írta 1846-ban Szokolay Hártó János a következőket. „A’ városi rekedt levegő mondhatlan bájt költsönöz a’ városnak közepén néhol találtató élő zöld fás köz múlató helyeknek, vagy is az úgy nevezett városi köz sétatereknek (Promenade). Nem mondhatnánk ugyan hogy Kecskeméten magas kőfalak és szük útczák megrekesztenék a’ levegőt, sőt itten minden megszűnés nélkül özönlő, sokszor rohanó szelek uralkodnak, és igy a’ légrekedés ellen nincs miért panaszkodnunk: de a’ szelek szárnyain orr és szem boszszantólag fölhőkké alakuló homok por-tenger kivánatossá teszi a’ menedékhelyet, hol pornyelés nélkül szabadabban lélegzhetünk, és a’ számos utczáinkon Julius végén is kender áztatóknak használható tócsák, ’s büzhödt mocsároknak fojtó kigőzölgése, kivánatossá teszi a’ tiszta légű, csínos, árnyas köz múlató helyet.”31 A „közüdülő helyek” száma e reformkorban megszületett igény ellenére kevés maradt. Kada Elek polgármester, aki mindössze három kecskeméti közkertről tett említést egyik 1903-ban megjelent írásában, ezt a számadatot pedig a következőképp indokolta meg. „A város 8 ezer hold területű szőlő- és gyümölcsöskerttel van körülvéve, 15 négyszögmértföld területén pedig váltakoznak a lombos tanyák, a bokor erdőkkel tarkított végtelen legelők, a Tisza melletti határánál sötétlő ősi tölgyes és füzesek és így senkinek se lehet itt panasza, hogy üdülésre, a szabad ▼ 30 Miben vagyunk még hátra?, in: Kecskeméti Lapok, 8. évf. 25. sz. 1875. június 20. 1. Kecskemét és az ezredév XI, in: Kecskemét, 23. évf. 37. sz. 1894. szeptember 16. 1–2. 31 Szokolay Hártó 1846, 161.
