Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 4. szám - Brunner Attila: Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén I. (Szempontok az alföldi parkok kutatásához)

104

természetben való gyönyörködésre alkalma ne nyílnék.”32

E Kecskemétet körül

vevő szabad természet azonban jelentős részben művelt föld, kultúrtáj volt.

A fásítás, a parképítés tehát bár nemzetközi ügy volt, helyi igényeket szolgált ki, s ezért fölvethető, hogy formái is mutatnak helyi jellegzetességeket. A tájképi kertek honossá és sajátossá vált alföldi variánsaként lehet tekinteni például arra a kertterve, amely a kiskunfélegyházi Malom-parkhoz készült 1913-ban. Tervezője a székesfővárosi kertészet munkatársa, Morbitzer Dezső volt, aki a park nevét is adó szélmalmot meghagyta a parkosítandó területen. Ez az objektum a magyar stílusban elképzelt vendéglő mellett a malmairól híres Kiskunság szellemét hivatott kifejezni. A félegyházi szélmalmok ekkoriban már eltűnőben voltak. Mednyánszky László metszete (Félegyházi szélmalmok, 1880-as évek33

), Juhász Gyula verse (Félegyházán 1918 nyarán) vagy Szalay Gyula néprajzi gyűjtései egyaránt ennek szellemében dokumentálták őket. Egy park elemeként a már nem működő szélmalom az angolkertek egzotikus építményeinek (pagodák, kioszkok) hazai, a legkevésbé sem tájidegen megfelelője. Hogy ezt a motívumot a városiak nem feltétlenül értették a tervező intenciói szerint, mutatja, hogy fölmerült a malom víztoronnyá való alakításának ötlete, azaz gyakorlati funkciót kerestek egy alapvetően esztétikai célból megmaradt (meghagyott) objektumnak.

A városszerkezetben elfoglalt helyük, szerepük szerint négyféle közkerttípus körvonalazható a mezővárosokban. Az egyik tulajdonképpen a nem mesterségesen létrehozott, hanem előbb szórakozásra használt, és csak ennek következtében közparkká nyilvánított terület, a városmagtól távol található, a települést övező természetes erdő. Ilyen a debreceni Nagyerdő, a ceglédi Istvánliget (a Kámáni-erdő része) és a nagykőrösi Pálfája. A tudatosan épített típusok közül az első, történetileg is a legkorábbi a város területén kívül létrehozott angolkert. Elhelyezése, kialakítása a városterület növekedésének jele és a természetkultusz megjelenéséé (nagykőrösi Cifrakert, kecskeméti Műkert, kiskunfélegyházi Lövölde-kert). A második típus a városmagot és a rajta kívül eső vasútállomást összekötő közpark. Ez határozottan civilizatórikus felfogást mutat, a közkert parcellázása egy majdani városszövetet előlegezett meg, kötött össze infrastrukturális szempontból fontos létesítményeket az addigi nyomásföld helyén (kecskeméti Vasútkert, ceglédi Népkert, kiskunfélegyházi Malom-park). A harmadik típus pedig a városközpontban, a mezővárosi utcaszerkezetből adódó szegletek kertekké, ligetekké alakítása, illetve a városszövet olyan korrekciója (például bontással), amely a sűrűn sorakozó telkek között egy-egy parkosított, díszkertté alakított teresedést hozott létre, többnyire egy-egy építészeti alkotásnak aláren▼

32 Kada 1903, 12–13.

33 Tus, ecset, fedőfehér, 267×376 mm. Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai gyűjtemény, ltsz. 1902-1079