Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Brunner Attila: Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén I. (Szempontok az alföldi parkok kutatásához)
98 keresztül lobbizott, s amely szintén jelentősen megváltoztatta volna a természetföldrajzi tényezőket, nem valósult meg. Az addig kétharmad részben mocsaras területű, immár szikesedő és különösen a Duna–Tisza közén futóhomokkal megátkozott tájat egyre súlyosabb szárazságok sújtották, pedig hosszú évtizedek munkája során a futóhomok nagy részét sikerült megkötni. A már említett, 1863. évi aszályt követően egyre többen javasolták a fásítást. Az alföldi városok erdőgazdaságok létesítésére törekedtek, részben a hiányzó épületfa könnyebb beszerzése és megtermelése, részben a kedvezőtlen talajviszonyok megváltoztatása végett. A községi (városi, falusi) faiskolák kötelező fenntartásáról az 1894. évi XII. törvény rendelkezett, a fákat városszépítési és egészségi szempontok szerint kellett a köztereken ültetni.4 A folyószabályozások és lecsapolások után létrejött kultúrtáj több civilizációs mutatója szerint (például az orvos látta holtak, a vasút elérhetősége, az építőanyagok cseréje) a legerősebben modernizálódó magyarországi régióvá vált.5 A hagyományos, ma környezettudatosnak mondott építő anyagok (például a korszakban tiltott, ma újra engedélyezhető nádfedél) lassú háttérbe szorulása a Duna–Tisza közén is egyidejű a modern, környezetterhelő építőipar dualizmuskori megjelenésével. A közkertek létrehozása a fásításhoz hasonlóan alapvetően civilizatórikus és városrendezési kérdés. A közkert a modern nagyvárosban egyfajta szelep szerepét tölti be, a természeti objektumokkal komponált környezet az újonnan megjelenő fogalom, a szabadidő eltöltésének színhelye. A Czuczor–Fogarasi-féle szótár 1865-ben megjelent kötete szerint a közkert „[n]yilvános mulató kert, melybe kinek-kinek ingyen, vagy némely különös esetekben, bizonyos díjért, szabad a bejárás”,6 a mulatókert pedig olyan „[k]ert, mely kiválólag és különösen mulatságra szolgál”.7 A városi közkertek e funkciója a későbbiekben háttérbe szorult. Éhen Gyula 1897-ben a magyar városok modernizálását szorgalmazó, A modern város című könyve szerint a „befásítás éppen oly életszükséglet, mint a mindennapi kenyér”.8 Rapaics Rajmund 1940-ben a közkert egyetlen funkci ójának az egészséges környezet biztosítását tartotta.9 A 19. századi közparkok azonban kevésbé az egészséges emberi környezet kialakítása igényével születtek, ▼ 4 Éhen 1897, 95. 5 Az alföldi régió civilizációs mutatói alapján készült elemzése: Beluszky 2001. 6 Czuczor–Fogarasi 1865, 1167. 7 Czuczor–Fogarasi 1867, 642. 8 Éhen 1897, 97. 9 Rapaics 1940, 254–255.
