Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
66 meg.29 A térség első számottevő irodalmi reprezentációi közül mindenekelőtt a „Gyurkovics-trilógia” kapcsolható össze a Bácskával kapcsolatos képzetek ezen típusával , ami a korabeli recepció tükrében is megfigyelhető – Péterfy Jenő például a következőket írja a bácskai dzsentrik Herczeg által megkonstruált, jóformán problémamentes világáról a sorozat második kötetének szentelt bírálatában: „Tejjel-mézzel folyik az ország, melyben laknak, hol tánc, kártya, széptevés, vadászat, zálogházi rövid kellemetlenségek, vidám párbajok, jókedvű kalandok iskolájában nő fel az ember. [...] A Bácska egy új Ookotaia, hol még a dologtalan boldogság uralkodik, s minden visszásság a tréfa és élc szögében törik meg. Egy felhőcske sem úszik e vidám gentry-világ egén [...].” (Péterfy Jenő, Herczeg Ferencz. A Gyurkovits-fiúk. Buda-Pest, 1895. Singer és Wolfner, Budapesti Szemle, 1895/226, 138.) A térség „aranykorával” kapcsolatban érdemes továbbá utalni Hunyady Sándor a Családi album (1934) című önéletrajzi regényének egyik mozzanatára is: mivel az első világháború, illetve az azt követő trianoni békeszerződés megtörte a délvidéki régió szerves fejlődését (Gulyás, i. m., 57.), jelképes, hogy Hunyady elbeszélésében a szarajevói merénylet híre vet véget az elbeszélő bácskai idilljének („Nem olyan atmoszféra volt ez, amelyben falun lehetett volna maradni. Elpárologtam, mielőtt észrevették volna.” [Hunyady Sándor, Családi album, Budapest, Kossuth, 2015, 146.]). A „fölszín alatti Bácska” képzete – szemben a prológus többi toposzával – aránylag nehezen egyeztethető össze a térség szövegegyüttesben megjelenített képével: úgy tűnik, mintha a „legenda” tündérkastélya, mely Papp narratívájában az odavalóság , a szülőföld iránti szeretet révén válik hozzáférhetővé, a befogadó előtt is rejtve maradna. Ez a burkoltság implikálja a következtetést, miszerint Papp címadását esetleg ironikus gesztusként kéne értelmezni.30 Akárcsak az előszót, természetesen a ciklus novelláit is áthatja Papp játékos iróniája, nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanakkor, hogy a prológus modalitásának másik kulcsfontosságú komponense, a szülőföld iránti nosztalgia is érzékelhető az elbeszélésekben – mindenekelőtt a szövegek a régió természeti környezetét megjelenítő részleteiben: „Május elején gyönyörű napok jártak, és ha a kapisztránus-laktanya ablakán kihajoltak a katonák, érezni lehetett a füzesek illatát, melyet a bácskai partokról hordott át a szellő. E fázós, nedves szag elterjedt a napon, és beosont a tiszti ebédlő boltívei alá; a szellő ott megborzolta a vén gránátos süvegeket, és Kren alezredes ekkor azt mondta, hogy ez a körülmény léghuzamot jelent, jó lesz hát betenni az ablakokat.” (Papp, Tündérlak Magyarhonban, i. m., 36.) Az elbeszélés nosztalgikus tónusa mellett Papp csodákra ▼ 29 Badics pl. mindkét említett kifejezést használja Bácska vonatkozásában: „Valóban az általános jóllét a Bácskát igazi paraszt Eldorádóvá teszi, s azzá tette már a régi időben is, mert itt kezdettől fogva a parasztbirtok volt többségben s a földesúri viszonyok egészen máskép alakúltak, mint egyebütt.” (Badics, i. m., 584.) „Ez a Bácskának legáldottabb vidéke, valóságok Kanaánja.” (Uo., 607.) 30 A kötet Vidám bácskai történetek alcíme (mely mintha még kevésbé állna szinkronban a ciklus elbeszéléseivel) is ezt a feltételezést erősíti.
