Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
54 azt látni fogjuk – lényegében megegyezik a prológus narrátorának nézőpontjával, továbbá minden nehézség nélkül összekapcsolható a szerző biográfiai értelemben vett pozíciójával, egyaránt magában foglalja a térség viszonyrendszerébe való beavatottságot, illetve az erre kívülről történő rálátást, ennélfogva pedig a hitelesség hatását kelti a kisregény olvasójában. Hasonló működésmechanizmus érhető tetten Marcellusz című elbeszélésköte tének Bácska-tematikájú, hét novellát magában foglaló ciklusában is, melynek már a címe (Hazulról ) is erőteljesen befolyásolja a befogadó attitűdjét a szövegegyüttes autenticitásával kapcsolatban. A ciklus nyitónovellája (A komisszáros ) ugyanis – a narratív beágyazás eljárásának segítségével – nyilvánvalóvá teszi az elbeszélő intim viszonyát a szövegekben megjelenített térséghez. A novella első mondataiból kiderül, hogy a narrátor ugyanabból a pozícióból szólal meg, mint A rátótiak , illetve a Tündérlak Magyarhonban előszavának elbeszélője, ahogy azt is megfigyelhetjük, hogy a szülőföld iránti nosztalgiához itt a tradíció megszakadásától való félelem narratívája társul: „A faluvégen nem fog többé sétálgatni az öreg Raslics Tádé; megírták az édes hazámból minden kétséget kizáró bizonyossággal, hogy meghalt ő és eltemetteték szomoru juniperus bokrok alá; családi kriptába, a hová még a legklasszikusabb csendbiztos se visz magával tajtékpipát, sőt még csak cserépből valót se. Úgy gondolom, hogy a Telecska felől hideg szél fujt akkor és sírva zúgtak a kuria száraz jegenyéi, midőn elindult a föld alá a bevándorolt túrmezei nemes. E faj, amely a Jukaveci bástyák felől szakadt át a testvér Bácskába, kivész lassankint és aggódva gondolja el az ember, hogy Tádé bátya halála után ki fogja már énekelni azt az ősi nótát, melynek mély értelmü refrénje így szól: Sarengrád, Sarengrád, / Illok és Palánka...” (Papp Dániel, Marcellusz. Tizenkilenc elbeszélés, Bp., Singer és Wolfner, 1898, 10.) A keretfikció tanúsága szerint az elbeszélő egyébiránt Bácskában nőtt fel,7 személyesen ismerte a novella címszereplőjét, s úgy jutott birtokába „Raslics Tádé históriája” (vagyis a beágyazott történet), hogy gyer mekként kihallgatott egy beszélgetést: „Egyszer aztán hallottam, mikor a lugasunkban elbeszélték a Raslics Tádé históriáját. Új káplán jött a faluba, azt kellett meginformálni a személyes viszonyok felől. Odaszorítottam a fülemet a lugas folyondárlevelei közé, a mikor a törvényesen egyesült vármegye élő krónikája, Pendzserics komposszeszor úr beszélt. Megtudtam mindent.” ( Uo ., 11.) Az a tény, hogy Papp az elbeszélésciklus átmeneti műfajában találta meg a regionális reprezentáció adekvát formáját, természetesen nem függetleníthető Mikszáth az 1880-as évek elején megjelent köteteitől, A tót atyafiak tól (1881), illetve a már említett A jó palócok tól: a Marcellusz Bácska-tematikájú ciklusa, illet ve a Tündérlak Magyarhonban is beilleszthető azon vállalkozások sorába , melyek ▼ 7 Érdemes összekapcsolni ezzel a ciklus második, Králjevics Márkó című novelláját, melynek narrátora egy gyermekkori emlékét beszéli el (javarészt többes szám első személyben).
