Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
55 Mikszáth nyomán e műfajban igyekeznek rögzíteni egy térség történeteit (Vö. Eisemann György, Mikszáth Kálmán, Bp., Korona, 1998, 100.). Akárcsak a tót, valamint a palóc régióról szóló kötetek et, javarészt korábban már megjelent szövegek alkotják Papp ciklusait is: a Hazulról novellái többségében a Pesti Napló tárcarovatában láttak először napvilágot,8 1895-ben ( A komisszáros , Az instruktor ), illetve 1896-ban (Králjevics Márkó , Szállási Romeó , A Lyubica szolgabírája , Az ambíció ), míg a Tündérlak Magyarhonban darabjai 1895 és 1899 között jelentek meg napila pokban,9 a Pesti Napló ( Fürdői levelek 1895), a Budapesti Napló ( Az ötödik tiszt 1896, Nikánor fogsága 1897), az Országos Hírlap ( A numerus claususról 1897, A zsárkováci tölgyek, Az utolsó stáció , Kultúrharc Tiszaszálláson , A beosztott altábornagy , A kápta lani pontyok 1898), valamint a Budapesti Hírlap ( A csúnya Euthym 1899) hasábjain. Szemben azonban Mikszáthtal, aki egyebek mellett a kötetben újraközölt novellák (a szövegegyüttes egységét megalapozó) módosításával, valamint reminiszcens figurák színre léptetésével alkotja meg A jó palócok metaforikus szerveződésű struktúráját (T. Szabó, i. m., 19–22.), Papp nem végez szignifikáns változtatásokat az említett szövegvariánsok között (sem a Hazulról , sem pedig a Tündérlak Magyarhonban esetében), illetve „a koherens, egzotikus regionális kultúrtáj képzetét” erősítő (Uo., 20.) visszatérő alakokat sem szerepeltet ciklusaiban. 10 A Tündérlak Magyarhonban javarészt önállóan is megjelent novelláinak ciklussá formálását Papp kétségkívül az olvasó eligazodását segítő és viszonyulását markánsan meghatározó előszó beépítésével alapozta meg, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a novellák – a prológus gondolatmenetét követő – sorrendje (melyre a következő fejezetekben utalok majd, vagy éppen a szövegegyüttes darabjainak tematikus csoportokba való rendezhetősége szintúgy elősegíti az elbeszélésciklus koherenciájának létrejöttét, illetve erősíti a szövegegyüttesben megjelenített terek összetartozásának képzetét. Utóbbi – vagyis az egyes novellák közötti tematikus hasonlóság – lényegében ugyanazt a funkciót tölti be, mint A jó palócok eseté ben a reminiszcens figurák jelenléte, a párba állítható vagy csoportokba sorolható szövegek ugyanis, ha nem is azonos, de szembetűnően hasonló szereplőket, szituációkat, illetve tereket jelenítenek meg, ami pedig a történetek közötti átjárhatóság képzetét kelti a befogadóban. Ilyen tematikus csoportokat alkotnak pl. az ambíciótlan bácskai kurtanemes karikatúraszerű alakját megrajzoló elbeszélések (A zsárkováci tölgyek , Az utolsó stáció ), a térségben állomásozó katonai alakulatok ▼ 8 Ez alól egyedül a ciklus zárónovellája, Az alügyész jelent kivételt, mely a Budapesti Napló ban látott napvilágot 1896. október 4-én. 9 Leszámítva A két Uderszki fiú című elbeszélést, melyet vélhetően a kötet számára írt Papp. 10 Ez nem jelenti azt, hogy Papp novellisztikájában ne lennének reminiszcens figurák: a pacséri Fogh Péter például egyaránt szerepel a Tündérlak Magyarhonban második, Az utolsó stáció című elbeszélésében, illetve a Budapesti Hírlap a Fogh, a lusta (1899) című tárcanovellájában.
