Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
53 A kisregény helyszínét az irodalomtörténeti emlékezet Bács-Bodrog vármegye székhelyével, Zomborral azonosítja, azzal a kitétellel, hogy a szövegben megjelenített térség topográfiája nem feleltethető meg hiánytalanul a régió valós földrajzi viszonyainak. A szerző „topográfiai tévedéseit” kritikusai Bácska hiányos ismeretével magyarázták, illetve azzal a poétikai eljárással, melynek célja az olvasó elbizonytalanítása az azonosítás lehetőségét illetően.5 Ez utóbbi kétségkívül fontos szerepet játszik Papp reprezentációs stratégiájában, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a térség földrajzának szándékos összezavarásával párhuzamosan egy másik, nem fikcionáló eljárást is működtet, mikor azonosítható topográfiai támpontokat kínál a befogadónak. Játékos viszonyulásában gyaníthatóan Mikszáth Kálmán és A jó palócok (1882) hatása érvényesül, a nagy sikerű elbeszélésciklus topográfiája tudniillik szintén az azonosíthatóság-elbizonytalanítás kettőssége mentén szerveződik: a kötetben egyaránt szerepelnek valós és fiktív földrajzi nevek, ráadásul az első (valamint a második) kiadás mellékel egy miniatűr térképet, mely ugyan nem teljes pontossággal, de illusztrálja az elbeszélésciklus térbeli viszonyait.6 „Mikszáth úgy helyezi el a fizikai értelemben vett palóc régiót, hogy felismerhető legyen, de ugyanakkor el is bizonytalanítja, textualizálja: történetté írja át a régiót, olvashatóvá teszi.” (T. Szabó Levente, Mikszáth a kételkedő modern. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán prózapoétikájában, Bp., L’Harmattan, 2007, 22.) Ugyanez figyelhető meg Papp és Bácska esetében is. A rátótiak kapcsán szintúgy érdemes megemlíteni, hogy első, Egy pillantás Rátótra című fejezete párhuzamba állítható a Tündérlak Magyarhonban proló gusával, lévén mindkét szöveg modalitását a játékos irónia, valamint a szülőföld iránt érzett nosztalgia közötti oszcillálás határozza meg. Bár a kisregény heterodiegetikus narrátora – szemben az elbeszélésciklus szerzői szignóval ellátott előszavának elbeszélőjével – közvetlenül nem nevezi meg, milyen viszonyban áll az általa bemutatott kisvárossal, a következő részlet arra enged következtetni, hogy a közösségből kiszakadt ember pozíciójából szólal meg: „Ma már nagyobb stilü város és kövezet fedi a dombot, mely a történelem előtti időkben alakult és én most sötét szemüveggel szeretném nézni e várost, midőn utczáira emlékszem. Ugy, e szemüvegen át, nem látszanék tán, hogy kettős fedelű házait, virágos ablakait Rátótnak könnyezem. Sőt a halom tövét is, mely sűrű kaszálókban vész el, meg egy kis erdőben, teli jegenyékkel.” (Papp Dániel, A rátótiak, Bp., Athenaeum, 1898, 3.) Ez a perspektíva, mely – mint ▼ 5 Fontos megjegyezni, hogy ez a kérdés nem kizárólag A rátótiak at érinti, Szenteleky Kornél pl. a Tündérlak Magyarhonban kapcsán írja a következőket: „Hát én izgatottan kerestem a Bácskát, a bácskai levegőt, de annak még nyomát sem találtam. Olyan topográfiai tévedések vannak benne, hogy az ember elszédül.” (Herceg János [1944]: Papp Dániel világa. Kalangya [13] 5, 194.) Herceg János, Papp Dániel világa , Kalangya, 1944/5, 194. 6 Vadai István hívja fel a figyelmet a térkép kisebb-nagyobb hiányosságaira, pontatlanságaira. (Vadai István [1997]: A majornoki hegyszakadék. Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Tiszatáj [51] 1, 70–72.) Vadai István, A majornoki hegyszakadék. Mikszáth Kálmán: A jó palócok, Tiszatáj, 1997/1, 70–72.
