Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Nógrádi Gábor: Az áldozat
32 Nógrádi Gábor Az áldozat Tisztelt Bíró Úr! Az utolsó szó jogán, ha megengedi, felidézem az ügyész úr vádbeszédét: féltékenységből, vagy amint az ügyész úr szintén fogalmazott: bosszúból, három késszúrással meggyilkoltam dr. Szép Veronikát, akivel a gyilkosság előtt tizenkét évig éltem egy háztartásban, mondhatni, harmonikus párkapcsolati kötelékben. Tettemért az ügyész úr a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte, amit jogvégzett emberként – az ügyész úr szempontjait figyelembe véve – magam is megértek, ha teljes egészében nem is akceptálok. Tény: a törvény más ember életének erőszakos elvételére semmiféle jogosultságot nem ismer bizonyos jogos védelmi, magyarul: önvédelmi helyzeteken kívül. Az én esetemben, illetve fogalmazzunk úgy: dr. Szép Veronika és az én esetemben – a törvény betűjét szigorúan véve – ilyen jogos védelmi helyzetről nemigen beszélhetünk. Engedtessék meg nekem azonban, hogy a törvény betűje fölé helyezzem egy pillanatra az élet betűjét, hogy a jogos védelem, önvédelem egy másfajta értelmezéséről is szólhassak. Amint már említettem, dr. Szép Veronikával tizenkét évig éltünk harmonikus párkapcsolatban. Ez a kifejezés pontosan azt jelenti, amit jelent: életünk a legszorosabb mértékben összefonódott. Egymás részei, úgy is fogalmazhatnék: egymás elválaszthatatlan részeivé lettünk, mondhatni, egymást éltettük, ahogy a testben a szív, a tüdő, a máj, a vese egymás nélkül soha, csak egymással működhet... Igen, értem. Bocsánat, bíró úr! Maradok a tárgynál. Tehát visszatérve a kiindulóponthoz: életünk minden mozzanata, érzelmeink, gondolataink, terveink és persze az ezernyi apróságból álló hétköznapok is egy szétszakíthatatlan – hogy is fejezzem ki magam? –, közös létezésbe szervesültek. Nem tartom szükségesnek, hogy részletekbe menően elemezzem mély és erős kapcsolatunk jelenségeit, bizonyítgassam együttes életünk tökéletes működését, mert biztos vagyok benne, hogy amint a bíró úr, úgy az ügyész úr és a jelenlevők is megéltek, vagy éppen megélnek hasonlót, vagy élettapasztalataikból ismerik a jelenséget. Annyit azonban mégis meg kell említenem, mert ez alkalmasint nem jellemző minden párkapcsolatra, hogy dr. Szép Veronikával közös ízlésünk, kulturális értékeink, valamint véleményünk a múltról, illetve jövőképünk olyan összhangban működött, amely csak a természet, a természetes rendszerek funkcionalitásához hasonlítható, ha ezzel a talán kissé túlzó példával élhetek.
