Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Nógrádi Gábor: Az áldozat
33 Ez a harmónia, ha megengedik megjegyeznem, szexuális életünkben talán még kifogástalanabb volt az ehhez szükséges testi és lelki egyezéseknek köszönhetően... Igen... igen, értem tisztelt bíró úr! Elnézését kérem, bíró úr! Figyelmeztetését jogosnak tartom és megértettem. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az inkriminált intimitást érintő példát pusztán azért említettem, mert a legtöbb párkapcsolati konfliktus, a válások és a testi-lelki betegségek mögött a leggyakrabban annak a bizonyos összhangnak a hiánya található, illetve az említett traumatikus következmények megjelenése mögött az említett területen jelentkező fogyatékosságok, problémák állnak. Mondhatnám: a meg nem felelések... Igen. Folytatva a gondolatot, felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen szoros testi-lelki kapcsolat épült ki közöttünk dr. Szép Veronikával, miért nem házasodtunk össze. Nos, ez a döntés nem rajtam múlott. A tizenkét év alatt talán kétszer vagy háromszor is megkértem Veronika kezét. Minden alkalommal igent mondott. Ez tény. Bizonyítható. Egy-két családtag is tudomást szerzett róla. A – hogy is mondjam? – lánykérések után még bizonyos eljegyzési ceremóniát, vacsorát is prezentáltam szűk családi körben, hogy megadjam az ünnepi alkalom hagyományos módját. A tervezett esküvő végül azonban mindig elhalasztódott, mondhatni, lekerült a napirendről, azaz nem következett be valami hosszan elhúzódó feladat elvégzése, illetve aktuális tanulmány vagy utazás miatt. Szeretnék teljesen őszinte lenni jelen helyzetemben, és természetesen önökkel szemben. Ennek jegyében szóltam eddig is. Tudniuk kell: én nem akartam gyereket. Igen, igen, talán ez volt az egyetlen pont, amiben nem teljesen egyezett a véleményünk Veronikával, vagy ahogy ügyész úr szakszerűen fogalmazott, az áldozattal. Bár ezzel a megnevezéssel nem teljes egészében értek egyet, mint már jeleztem, de erről majd később. Visszatérve a gyerekvállalás kérdésére, meggyőződéssel állíthatom, hogy kapcsolatunk harmóniáját ez az alkalmi véleménykülönbség nem rontotta, mert élettársam mindig elfogadta az álláspontomat, amelyekkel – átgondolva és megfontolva az érveimet – ő is egyetértett... Jogosan kérdezi, bíró úr: milyen érveket? Nos... Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! Véleményem szerint a világ, az emberiség, az erkölcsi és politikai jelenségeket figyelembe véve nem abba az irányba halad, amelyben az ember békés, boldog életet remélhet az utódainak és az utódai utódainak. Másrészt a gondolkodó, alkotó embernek, márpedig vállalati jogtanácsosként magamat és Veronikát is gondolkodó, alkotó embernek tekintettem, joga van teljes életet élni, és szabadon rendelkezni szűkre szabott életidejével és szintén nem kimeríthetetlen energiáival. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem tisztelem azokat, akik gyereket, esetleg gyerekeket – úgymond – vállalnak, és jelentős lemondások árán felnevelik azokat. Bocsánat, őket. Sőt! Minden megbecsülésem az ilyen szülőké. Nyilván saját
