Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Csenki Nikolett: Megszólal az alárendelt? (Borbély Szilárd: Nincstelenek)
93 alaposság, tisztaság és akadémiai precizitás jellemezte és jellemzi mind a mai napig. Christian Hartmann, a müncheni Institut für Zeitgeschichte vezető munkatársa, a Bundeswehr Egyetem vezérkari akadémiájának tanára a Népszabadság nak adott interjújában elmondta, hogy a kelet-európai társadalmaknak is képessé kell válniuk múltjuk reális feltárására (függetlenül attól, hogy ezen országok sorsa másképpen alakult Németországétól), amely folyamat ugyan keservesnek bizonyulhat, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megérthessék és meghaladhassák múltjukat.41 Borbély Szilárd Nincstelenek: Már elment a Mesijás? című regénye a maga különleges narrációs technikái révén nemcsak azt mutatja meg, hogyan élhetett egy gyerek a 60-as, 70-es évek magyarországi falujában, hanem a Nádas Péter által a „történelmi emlékezet kínos kihagyása”42 -ként aposztrofált sajátos kelet-(közép)-európai magatartásformára, ti. az emlékezetdeficitre is érzékenyen rávilágít. Azaz: miként marad a múlt megválaszolatlanul, mert az elhallgatás és felejtés kettősségében mindig is könnyebb a múltról nem tudomást venni, mintsem válaszokat adni a miértekre. Azonban a diktatórikus korszak megjelenítését manapság több kortárs irodalmi munka is sikeresen vitte színre (pl. Dragomán György: Fehér király, Barnás Ferenc: Kilencedik ), mellyel egyszersmind finoman figyelmeztetve arra, hogy a múltat nem elfelejteni kell, hanem termékeny dialógusba lépve vele egy normális viszonyt kialakítani. Másrészről a regény a diktatórikus rendszerek egyik nagyon sajátos jellemvonására is ráébresztheti olvasóját. Miképpen – egyáltalán – lehetséges-e egy gyermek nézőpontján keresztül megismerni és értelmezni az akkori állapotokat? Vagy nem inkább arról van szó, hogy a gyermek elbeszélő világértelmezésében az egész rendszer működése sejlik fel, mint amikor mikroszkóp alatt a vizsgált tárgy hirtelen megmutatja teljes valóját? A Kádár-kor manapság már inkább visszasírt paternalista jellegét mutatja meg a gyermeknarrátor világról alkotott értelmezései, hiszen az elbeszélőtől – a kiszolgáltatott helyzetéből, a gyermekiségéből kifolyólag – feltétel nélküli engedelmességet, meghunyászkodást várnak el a felnőttek, akik természetesen jobban tudják, mit szeretne ő, mint saját maga – pont ahogy az autoriter rendszerek vezetése viszonyult és viszonyul a népéhez, az állampolgáraihoz. Az alárendelt nyelvének megjelenése kapcsán elmondható, hogy a Nincstelenek a maga összetett hangján képes a kiszolgáltatottak hangán szólni, mellyel az inkluzív szemléletet észrevétlenül erősíti a befogadóban. Spivak a már ismertetett tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a „nyelvvel és névvel nem ren▼ 41 Heimer György, A magyar katonák is szörnyűségeket műveltek. Hozzáférés: 2021. 12. 29. http://nol.hu/belfold/20140111-a_ magyar_katonak_is_szornyusegeket_muveltek-1437187 42 Nádas Péter, Világló részletek : Emléklapok egy elbeszélő életéből , 2 köt. (Budapest: Jelenkor, 2017), 2:588.
