Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 3. szám - Csenki Nikolett: Megszólal az alárendelt? (Borbély Szilárd: Nincstelenek)

94

delkező néma egyén”43

számára a politikai és a nyelvi kifejezés lehetetlen, mégis Borbélynak sikerült megszólaltatnia azokat a marginális státusban veszteglő egyéneket, akiknek lehetőségeik az érdekérvényesítésre csak nagy nehézségek árán vagy sehogy sem valósulhat meg. Ugyanakkor azzal, hogy a Nincstelenek

egy nevesítetlen gyerekelbeszélőt bíz meg a narrációval, az olvasó folyamatos monitorozását is megköveteli, hogy a megismert történéseket mindig egészítse ki a saját ismereteivel egyaránt, a kapott információt kezelje bizalmatlanul, ugyanakkor a kívülállásra, annak át nem léphető mivoltára is minduntalan figyelmeztet bennünket.

Tehát Borbély Szilárd regénye – túl a szociografikus tisztánlátásán – arra mutat rá, hogy a múlt szüntelen jelenlétével hogyan formálja az aktuális beszédhelyzetet, továbbá arra is igyekszik rámutatni, hogy a jelen perspektívájából való visszatekintés a múltra hozzásegíthet bennünket a történelmi múlt megértéséhez, amely adekvát módját jelentheti az elengedésnek, egy korszak lezárulását, így meghaladását egyaránt.44

▼

43 Bókay, Bevezetés

..., 283.

44 Reinhart Koselleck, Elmúlt jövő: A történeti idők szemantikája (Budapest: Atlantisz Kiadó, 2003), 203.