Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Csenki Nikolett: Megszólal az alárendelt? (Borbély Szilárd: Nincstelenek)
92 család múltjáról sem szívesen beszél, próbálja elhallgatni, és ideges is lesz, amint a rokonságról kérdezik. A figyelmes olvasó továbbá azt is észreveheti, hogy a gyermek perspektívájából láttatott történetek a rendszer egészének a működésére is rámutatnak. Azaz: a gyermeki nézőpont alkalmazása és azt kiküszöbölő folyamatos olvasói korrekció kettősségében ráébredhetünk arra, hogy ez a töredékes információhoz való hozzáférés minden elnyomó politikai berendezkedés működési „elvének” az egyik pregnáns vonása, lényegében az infantilis tudati állapotban való veszteglés. Ekképpen nemcsak a 20. századi magyar eseményekre, azaz a valóságos történelmi referenciára, hanem a perspektívára is ráirányítja figyelmünket, így a nézőpont maga is referenciává alakul. Konklúzió „Mintha nem történt volna semmi kivételes, helyesebben bizonyosan sok minden történt, amit nem lesz lehetséges elfelejtenünk, legfeljebb napirendre térünk felette, illetve akkor is emlékeznünk kell majd rá, ha sikeresen elfelejtettük, ám a világnak mégis lenne a történteknél és a történéseknél egy jóval fontosabb és a dolgok mélyén rejlő szerkezetképző elve, mégpedig a lehetséges magyarázatokban, a magyarázatok kulcsa viszont a tudásban, a kutatásban rejlene, amihez most íme, a világpusztítás totális káoszából ébredezve nagy ünnepélyesen visszatérünk.”40 Manapság az emlékezet egy olyasfajta változáson ment keresztül, amely a korábbi diskurzusokkal szemben merőben más megközelítésmóddal nyúlt az elmúlt korok felé, gondolok itt például az elhallgatott múlt megszólaltatására, a megemlékező események tömeges elszaporodására, a különböző múzeumok létrejöttére stb. Így vált napjainkra szinte állandó diskurzussá a 20. századi felettébb tragikus magyar történelem, melyek a Kádár-kor miliőjében – ha nem is felejtődtek el, de – nem adhatták a mindennapi diskurzusok alaphangját. Pont a titkolózás miatt nem valósult meg nálunk egy igazán mélyreható, a múlttal végérvényesen és őszintén elszámoló, az egész nemzetre kiható emlékezetpolitika. Érdemes lett volna példát venni akkor Németországról, amelynek állampolgárai képesek voltak 20. századi történelmükkel szembenézni, amelynek során nagy szakértelemre, tapasztalatra tettek szert múltjuk feltárása során. Munkájukat ▼ 40 Nádas Péter, Világló részletek: Emléklapok egy elbeszélő életébő l, 2 köt. (Budapest: Jelenkor, 2017), 1: 35–36.
