Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Győri László: Gyerecske a temetőben; Híján a halálnak; Ágyam végében az ágyad; Lámpa Brúnó rekonstruált éjszakája; A virágillat árján (versek)
34 Lámpa Brúnó rekonstruált éjszakája A talpfák lépcsőin jődögélt, kátrányos, telített talpfák bűzében. A közökben sanyarú, korom lepte gaz kókadt alá. Két oldalt a lehulló szikráktól meggyulladt a száraz, nyár végi fű, mint ellentűz a tarlótűz előtt. A szárnyvonalakon át bandukolt, egy szárny végén egy kisváros gombolyagja állt. Az indító vasútállomás olyan ősziesen avarba hulló, gyötrő, elhagyatott, hogy oda nem tér vissza többé. Mintha minden talpfát fölszednének mögötte lépésenként. Már esteledett, amikor elindult, az utolsó vonat elől kitért, a mozdony vastag füstje kormot, egy súlyos szemcsét csapott a szemébe, és nem látott sokáig. Óvatlanul megdörzsölte, még mélyebbre bújt a szemhéja alá, nem tudta kifordítani. Ment, csak ment egész éjszaka, és akkor elé állt a város. Az lehet, az, de olyan fáradt volt már, hogy alig tudta elolvasni a városszéli állomás nevét. Csak megálló, hiszen egyetlen kicsi, földszintes, málló vakolatú épület volt, és nem a pályaudvar. Botorkált, csak botorkált a megvasalt talpfákon, a két erős pánt gyűrűként fogta össze őket. Újabb kietlen megálló következett,
