Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Győri László: Gyerecske a temetőben; Híján a halálnak; Ágyam végében az ágyad; Lámpa Brúnó rekonstruált éjszakája; A virágillat árján (versek)
35 s nem tudta, hány, de hány jöhet még. Lehajolt, a sínre tapasztotta fülét. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Zeng-e, rezeg-e, jön-e már messziről a korai vonat? Ez már a hajnal valószínűleg, ez a derengés nem a lenyugvó napé, nem a végső, utolsó, földszéli fényeké. Itt van már közel, már itt lehet közel, ahová esetleg jutni szándékozik. Sűrűsödnek a sínek szálai, keresztezik egymást, kivágnak jobbra-balra. Váltók súlyos korongjai fenyegetnek. Nyomja le a kart? Nem teszi. Megy tovább, üvegcsarnokot lát, nagy üvegcsarnokot. Ez volna az? Bizonyára az. Tétován lépked. Hogy lehet innen odaérni? Nincs szabad hely többé. Vagy többet. A sínek telítve hosszú, állongó szerelvényekkel. Elsurran köztük, az üvegbuborék alá ér. Már-már tömeg az érkezők, indulók állaga. Egy lesz a tömegből, a tömegbe olvad. Talán hét óranem őzendő v van. Értelmezhetetlen. Pontatlanul és esetlegesen érkezett ide a talpfák lépcsőfokain. Senki sem várja, minek is. Magamagában, egyedül.
