Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Győri László: Gyerecske a temetőben; Híján a halálnak; Ágyam végében az ágyad; Lámpa Brúnó rekonstruált éjszakája; A virágillat árján (versek)
33 Nem horzsolja a gerinced? Jó éjszakát, jót aludj, jól, ne ébresszen a gerincsérv, a gyógyíthatatlan csigolyák! Mintha az égre feküdnél, úgy pihenj el álmatagon! Égen hogyha elpihennél, nem szúrnak-e a csillagok, fejed, ha a Holdra hajtod, s előveszel egy esti könyvet, tudsz-e rajta kényelmesen olvasgatni altatóul? Igazítsd meg a felhőket derekadnál, hogy ne fázz, gyűrd köréd a fehér paplant, esőt nem hoz, szédelegve jár. Puha, omló, szép a szemnek, derekadat jól becézi? Gondos kézzel igazgattam, kondenzcsíkkal varrogattam. Örök életű gerinced örök élet, jól aludj! Égen-földön sok-sok napon föl ne riadj éjszakánként, hogy ez fáj, az fáj, hideg vízzel ne kenegesd hasogató lábszáradat! Jöhet eső, szivároghat ereidre, nővéreid a csillagok. A nővérkék! Örök élet minden egyes éjszaka. Reggel ha kelsz, ne mint a száműzött, ne mint vándorló idegen. Én befogadtalak, és te befogadtál, ágyam végében az ágyad.
