Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 1. szám - Győri László: Gyerecske a temetőben; Híján a halálnak; Ágyam végében az ágyad; Lámpa Brúnó rekonstruált éjszakája; A virágillat árján (versek)

32

Közöttünk, akik vele voltunk,

legbölcsebb volt, a legkomolyabb,

ha szólalt, a csontja csikordult,

a koponya zengett, s belehalt.

Úgy indul, úgy megy legelőször,

mint aki művét befejezte.

Töri a tőrt az élen, előtör,

ismeretlen újba szeretne.

De kezdi a verset elölről,

s hogyha kész, hogyha befejezte,

hozza mihozzánk a temetőből

fehér lapokon feketedve.

Elbűvöl: a verse erős még,

ahogy írta pára korában.

Egy szava is már az öröklét

levele az urna porában.

Lennél csak híján a halálnak,

lennél hava, hója a télnek,

nekivetnéd szíved, a vállad

időd igazult idejének.

Ágyam végében az ágyad

A kályha a szobát jól befűti.

De milyen az ágyba lefeküdni?

Milyen ez a mostani ágy,

ez az új heverő a derekadnak,

hogy esik rajta elheverni,

gerincednek jó-e rajta

elpilledni, nem túl kemény,

nem túl puha, lágy?

Jó vétel-e végre-végre,

mondd, megérte?

Forogj, forogj, jobb oldalon,

bal oldalon jobb-e rajta?

Nem süpped úgy, mint a régi?