Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Győri László: Gyerecske a temetőben; Híján a halálnak; Ágyam végében az ágyad; Lámpa Brúnó rekonstruált éjszakája; A virágillat árján (versek)
31 Azóta nyugtalanít nem a hajdani kisfiú halála, hanem aki életre keltette a temetőben. Elintézhetik: szegény butus, bolond, bár egy ötéves kisfiú – ők is tudják –, nem lehet az, dehogyis eszelős. Csak átnyújtja azon a hajszálvékony hártyán a képzeletét, amely a fantázia meg a valóság között feszül; igazinak látja, amit mi nem tudunk annak látni, mert mi, felnőttek, olyik-olyik vénen, már nem lebegünk, kívül vagyunk mindig, a képzeletről, a képzelgésről nagyon is rossz véleményünk van. Én megpróbáltam jó véleménnyel lenni róla, ingadozni vers és valóság között, megtartani a versből, ami vers, túlrengetni a valóság ellenében, de úgy, hogy a valóság azért átüssön rajta. Aligha sikerült, nem is lehet sikerülnie, túl közel van a megdöbbenés. Leteszem a fegyvert. Ez a történet nem az Erlkönig kísérteties, távoli árnyképe. Vers és valóság közti szürkület: megy le a nap (a történet), még nincs itt a biztos este (a vers). Még világítanak a fények, de már hanyatlanak. A kettő közt bolyong tétován. Hogy nem azt adja, amit akartam, látnivaló. Nyugtalan vagyok: mi is hát a vers? Nem a költészet kellős közepén, hanem a történetből nőve. Ne felejtsük, egy kisfiú valóságos képzelete a forrás. Híján a halálnak Rózsa Endre nyolcvanadik születésnapjára A szíve, a válla erős még, se híja, se hója hajának. Ha feledném kora ledőltét, nem hinnék a síri halálnak, hinném, hogy él a nyolcvanéves, hogy írja még egyre a verset, hogy ami volt, sohase véges. Higgyem, egyebet ne szeressek! Maga az elsüllyedt csatatér, halottja elcsalt küzdelemnek, ott fekszik alant, mint a gyökér, hajtana ki, s nem növekedhet, de terjedve, élve kiterjed, el sose süllyed, nincs az a mély.
