Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
50 kintve a századvég történésze szétbontva ír le a század két évtizedéről: „Az 1920-as években a világot a pénz hatalma irányította, a harmincas években viszont a fegyverek döntőbíróságáé volt az utolsó szó.”23 Ezért a húszas évek nagyverse a Szabó Lőrinc-i költészetben a pénz hatalmára rálátó Óda a genovai kikötőhöz , a harmincas éveké az erőszak hatalmával viaskodó Szun Vu Kung lázadása ; a költő látleletére rárímel a történész megfigyelése. Ugyanakkor a költő a lövészárkokból kiáramló fantommá váló terrorizmust már a húszas években úgy gondolja végig, hogy amikorra fantomból ismét valósággá éled, akkorra kiszabadulhasson szuggesztiójából. Ne a mendemondákra figyeljünk, hanem figyelmesen kövessük szövegeit. Szabó Lőrinc személyében nem élte át, mégis évtizeddel megelőzte poétikájában a fordítandó regény történetét. Akkor miért vállalkozik erre az utólagos feladatra? Higgyük azt, hogy nemcsak a pénzkereset diktálja költőire sikeredett szövegének megformálását. Bárha sehol nem tesz említést – sem leveleiben, sem naplójegyzeteiben, sem életrajzaiban – erről a napilapok közötti tetszhalálban lappangó munkájáról, mégis a magyarul formált szöveg poétikai izzása alkalmat adhatott a költőnek az elmúló évtized tapasztalatainak prózaszövegben való összegezésére éppen akkor, amikor költészetében ebből kilépve élete egyik legfontosabb kötetének verseit készíti, a Te meg a világ darabjait. Pályája első évtizedének poétikai tapasztalatait gondolhatja végig a Remarqueregény fordítása idején. Mindazt, amiből életrajzilag kiesett, de ami az elmúlt tíz év feszültségét megteremtette a maga nemzedékével azonos hangoltságú, tematikájú, színvonalú költészetében. Mondjuk a Menschheitsdämmerung antoló gia24 költői átlagának színvonalán. Ugyanakkor a lényegi hasonlóságokon belül megjelenik mindvégig egyfajta sajátos elkülönbözése is. A távolságtartásnak az életrajzi véletlenből adódó esélye. A generáción belüli évjárati elkülönbözés. Az az egyetlen év, amely a lövészárkok poklában edződő messianizmus ellenében a változtathatatlanság tudatosodását jelenti a költő számára. Az a csodás esély, hogy elmondhatja a pokol és a nélkülözések minden kínját – de mint kívülálló. Mint aki belátja a sorsukat, de egyáltalán nem azonosul – mert nem is azonosulhat – velük. A kívülálló bírói szerepét kapja a sorstól, aki a legnagyobbra törőt (mondjuk akár egy Hitlert is) és a mindennapi életben gyilkosságra edzett szerencsétlent egyként bírói tekintete elé idézhet az elkövetkező évtizedekben. Mert nem élte meg a lövészároklétet, ő megmaradt egy költői szerepre készülő diáknak. És ennek az adománynak a birtokában tájékozódhat a világban. Ez a rálátás megadja számára a megítélés egyszerre külső és belső lehetőségét: versében aktorként Baudelaire-▼ 23 Paul Johnson: A modern kor. A 20. század igazi arca (Modern Times. A History of the World from the 1920s to the Year 2000), Phoenix Giant, fordította Berényi Gábor, XX. Század Intézet, Bp., 2000. 355. 24 Kurt Pinthus által szerkesztett Menschheitsdämmerung. Symphonie jüngster Dichtung című antológia (Ernst Rowohlt Verlag, Berlin, 1920).
