Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
44 Figyelmeztetés? Félelem? Mindenképp a változtathatás leblokkolása. A történelem kriminális jelenlétének bemutatása. Csak fül kellett volna hozzá, hogy a káoszra figyelő kétségbeesés utalásaira ismét és ismét felfigyeljenek. Sőt, még a nemzet színházában, kora egyik legnagyobb drámaértelmezőjének, Németh Antalnak fedezete alatt, Shakespeare ártó boszorkányai jósló énekébe-vartyogásába is beleszővi a „vezér” szót – a Macbeth-előadásba. (1939-ben fordítja ugyanis Szabó Lőrinc Shakespeare Macbeth jét a Nemzeti Színház számára, amelyben a mű expozíciójában a boszorkányok szövegében battle („csata”) helyett „vezért” fordít; az ünnepelt színházi bemutató 1939. november 18-án zajlott): Az, hogy a tánc véget ér s győz vagy bukik a vezér. (...) Szép a rút és rút a szép: sicc mocsokba, ködbe szét! Hallani hasonló döbbenetet ekkor Európában? T. S. Eliot Coriolan című, ekkor készülő drámájának versbetétei és Brecht „nagy, történelmi gengszterparádé”-ja, az Arturo Ui lehetnek társai a Szabó Lőrinc-i döbbenetnek. Ha évtizedek óta a közértelmezés ellenében, ellenkező értelemmel magyarázom a Semmiért Egészen című verset, ma, keletkezési idejét, közvetlen félreértett magya rázatait rég túlélve egyszer már a Vezér című verset is változott magyarázattal szem besítem Klióval, a történelem latin istennőjével. Méghozzá egy vers-alakulat ars poeticus megalkotottsági sorába illesztve. A kriminalizálódott ifjúkori verseinek folyamatában éppen a „magamba gyűjtött”, a mindenségről vállalt tudás megszenvedésének vállalását írta meg szövegében, és általa éppen a személyes szenvedés és a történelmi akarat szétválását emelte alkotássá a „Költő Agyá”-ban. Mert a szöveg szövése éppen hogy túlvezet bármilyen megváltást váró vágyakozáson, sőt annak éppen káros voltáról gondolkozik el. Mert nem önmagában tekintem az egyensúlyozás eredményeként válaszra váró verset, hanem éppen megválaszolásával együtt fogadom érvényesen a történelemmel való szembesítés és a világ rendjében való elhelyezettség keresése során. Összeolvasom A sátán műremekei kötet záróversével, A költő éljen a földön (utóbb A Költő és a Földiek ) cíművel, amelyet maga is kétes megoldásúként értelmez utólag a Vers és valóság visszatekintésében, és mindkettőt megválaszoltatom A Párt válaszol című, a személyiség szerepvesztését már a Te meg a világ személyiséglátomásába tagolt, önsirató-önmagát védő, kemény állásfoglalá sával. A „kommunizmus” korából visszatekintve, éppen egy kommunista mártírral lefolyt figyelmeztető beszélgetésük felemlegetésével: „Megírásakor egyetlenegy létező és általam ismert pártra sem gondoltam. Csak teljesen konzekvensen megkonstruáltam nézeteim és individualiz-
