Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
39 itt van, földarabolva, nehéz bőröndbe zárva, velem utazik, láthatatlanul, meggyilkolt gyilkosom – óh duruzsolj, tátrai villamos, duruzsolj és vidd sárga-fehér fényburádat a havas faluk s fenyőerdők között, rohanj föl, föl, rohanj, sikoltó villamos-szék, rohanj tovább-tovább a kanyarok lengő sikolyában, föl a tél ormaira, és az utolsó tetők és állomás után dobd le magadat, kivilágított üvegsír, s dobj ki magaddal az életből, valahova, akárhova, boldog halálba, hóba, feledésbe! A magány kiválásának pillanata, a személyiség széthullásának tudomásulvétele – ugyanakkor egy olyan kriminalizált abszurd világ szőttesének a megfogalmazását sűríti a szövegbe, amely éppen a létezés történetiségének megszüntetésével jajkiált, de egyben egyfajta nem-remélt-mégis-remélt megváltás felé tekint. (Miként majd mindez elvezet és összegeződik egy végső oximoronban József Attila utolsó teljes versében: „Lágyan ülnek ki a boldog / halmokon a hullafoltok” – itt szerveződik első alkalommal szöveget építő erővel.) Csakhogy ezeknek a nem is publikált, vagy csak napilapban közölt verseknek a szövegformálására még mindeddig senki sem figyelt fel. (Bárha az oximoronok és a paradoxonok ellentételező erejének szuggesztiójáról utóbb Szabó Lőrinc kései éveinek jó barátja, az esztéta Baránszky-Jób László tanulmányaiban olvashatunk. Meghatározó jelentőségüket a költő beszédmódjában hangsúlyozza a kései kötet, A huszonhatodik év halottsi rató jóvátételt adni akaró, a létezés ellentmondásosságát felmutató és átrendezni szándékoló költői világának megépítésében. Majd pedig a 2004-es, amszterdami Mikes Tanulmányi Napokon elhangzott Szabó Lőrinc-előadásom után a Párizsban élő stiliszta, Karátson Endre is éppen erre a gondolatmenetre utalva hangsúlyozta ezeknek a poétikai formációknak a Szabó Lőrinc-i versuniverzum kiteljesedését szervező jelentőségét. Figyelembevételük szükségességét a költő szövegeinek értelmezésében.) Mindez nemcsak a kései versek esetében érvényesül, hanem már 1927-ben is tömörítő és kérdésfeltevő helyzetben jelentkezik. És mintha éppen erre
